El Chaltén

Patagonia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de azért izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba az Argentín oldalon. El Chaltén az északi, El Calafete pedig a park déli oldalán található. Az ide látogatók Patagonia talán legszebb túráit élvezhetik és ezzel mi is egyetértünk.

Külön érkeztünk a kis településre, mert azt hallottuk hogy az oda vezető út rettentő szeles és több száz kilométeren át burkolat nélküli, tele kátyúval és laza kavicsos részekkel . A motorunk terepen eddig jól szerepelt, de a csomagok és a súly többletünk miatt úgy határoztunk hogy Márti előre megy busszal és viszi a cuccunk nagy részét , Gyuri meg átszeli a szeles pusztákat amilyen hamar csak lehet.

El Chaltén egy mesébe illő helyen fekszik és a város teljes egészében a turizmusból él. A legtöbb hostel, étterem, bolt és kemping zárva van a téli hónapok alatt mert a hó eltemeti őket és látogatók nincsenek. A téli kényszerpihenő ellenére a szezon alatt meg tudnak keresni annyit hogy a leállás idején ki tudnak tartani. A kemping, ahol sátraztunk az ottlétünk alatt, ugyanannyiba került mint a privát szobák amiket általában kivettünk Argentína eddig látogatott régióiban. Volt meleg víz és közös konyha, úgyhogy nem panaszkodhattunk. Amúgy is túrázni érkeztünk nem a szálláshely komfortját élvezni.

Az első napunkon gyönyörű idő volt úgyhogy bele is vágtunk a leghíresebb túrába, a Fitz Roy-ba. Ez egy 21 km-es túra (oda és vissza) aminek nagy része elég kíméletes terepen van, de az utolsó egy kilométer meredeken visz felfelé aminek a megtétele után megpillantottuk a lagúnát és a mögötte tornyosuló hegycsúcsokat.

Felérvén az ösvény végére a legnagyobb meglepetésünkre melegen sütött a nap és nem fújt a szél sem. Még a kabátjainkat is levettük és vidáman megettük a szendvicseinket.

Egy másik napon Cerro és Lagúna Torre-ra mentünk el ami szintén egy 20 km-es túra, de a Fitz Royal ellentétben itt a terep túlnyomóan egyenes kivéve talán a legelső pár száz métert. Ezen túljutva erdőkön és völgyeken át sétáltunk amíg el nem jutottunk a lagúnához ami mögött látható volt a gleccser is.

A lefelé vezető úton összeismerkedtünk egy nagyon jó csapattal akik már korábban megismerték egymást a Dél-amerikai útjuk során, két pár autóval, illetve furgonnal utazott, a harmadik pedig kerékpárral indult el Kanadából majdnem két éve.

Rettentő jól elbeszélgettünk velük és történetesen az Holland hölgynek másnap volt a születésnapja úgyhogy miután vissza értünk a városba, mindenki elment lezuhanyozni és este pedig találkoztunk pár italra.

A következő napunkon egy kicsit éreztük az előző napok túráit, úgyhogy egy rövidebb programot választottunk.

A Los Condores Túra útvonal a legrövidebbek egyike a környéken és a park információs központja mellől indul, ahol lehetett térképet kérni, időjárás előrejelzést és információt az állat világról. Kiderült hogy itt az időjárás előrejelzés olyan megbízható hogy akár szél lökéseket is meg tudnak jósolni órára pontosan.

Ez a túra kellemesen rövid volt, de a táj itt sem okozott csalódást. Háttérben a Fitz Roy látható felhőben úszva.

Egyik oldalról nyugis napot terveztünk, de amikor befejeztük a túrát eszünkbe jutott hogy a város előtt pár kilométerre volt egy kis parkoló ami szintén szenzációs kilátást nyújtott, és ha már így is a város szélén voltunk azt a rövid sétát még bevállaltuk.

Az immáron kb 8 hónapos utazásunk egyik legemlékezetesebb időszakát töltöttük itt, Patagonia az egyik legkietlenebb de legszebb része a kontinensnek ami bármilyen természet kedvelő ember szívét megdobogtatja.