Flam a Sognefjord szabadidős központja és Burgund Stave templom egy UNESCO kincs

Flam és Burgund

A Sognefjord Norvégia leghosszabb és egyben legmélyebb fjordja. 204 km-re nyúlik be a tengertől és a legmélyebb pontján 1300 méteres. A fjord hatalmas befelé kanyargó karjait magasra nyúló hegyek veszik körbe ezért nem is csoda hogy a fjordok királyaként emlegetik.

Ez a táj látogatók százezreit vonzza éves szinten ezért a program lehetőségek közel kimeríthetetlenek és évszaktól függően változnak. Mellesleg a Sognefjord az UNESCO világörökség listáján is megtalálható.

Elég sok túra útvonal található a fjord körül és mi már korábban jól belevágtunk a sűrűjébe amikor az első túránknak a Rimstigen-t választottuk. Közel 8 órát másztunk fel és le a hegyek között és csak utólag jöttünk rá hogy valójában 2 túrát jártunk végig egymás után. Na de ez egy másik történet.

Flam városa egy turisztikai epicentrumnak számít a Sognefjord környékén. A túrázás, síelés, és horgászat adja magát, de ezen kívül lehet hajó jegyet foglalni a fjord különböző részeinek felderítésére, fjord szafarikra lehet felülni, biciklit vagy elektromos mini autót bérelni.

Itt van Skandinávia leghosszabb zipline-ja és a világ egyik legmeredekebb vasútvonalán is vonatozhatsz.

Külön említést érdemel a Flam Vonat Múzeum ami ingyenesen megtekinthető. Itt lehet tanulni egy kicsit a környék fejlődéséről és modernebbé alakulásáról a vasutak megépítése és a posta szolgálat és táviratozás bevezetése által.

Nem messze Flamtól elmentünk a Stegastein kilátóhoz amihez fel lehet vezetni autóval. Kényelmesen hangzik, de a számtalan keskeny hajtűkanyart végig navigálni felfelé majd lefelé nem volt egyszerű a folyamatos szembe forgalom végett. Persze hogy nem mi voltunk az egyetlen furgon a beláthatatlan kanyarokban és messze nem mi voltunk a legnagyobbak. Nagyon óvatosan kellett megközelíteni a kanyarokat mert szinte kivétel nélkül mindig jött valaki szembe aki viszont nem számított ránk, vagy fogalma sem volt hogy mekkora hely kell a lakókocsijának. Volt pár feszült fékezés és rükvercezés, aztán azzal vigasztaltuk magunkat hogy más évekhez képest a forgalom most csak a töredéke a Covid-19 miatt.

A kilátó viszont nagyon megérte az utat. Nem voltak sokan és a tiszta, szép időnek köszönhetően jó messzire el lehetett látni így 650 méterre a tengerszint felett.

A kilátó után választanunk kellett hogy tovább tekeregjünk észak felé a hegyek között a többi lakóautóval egy ügyetlen karavánba, vagy hajtsunk keresztül a hegyek alatt. Norvégiába volt a legtöbb alagút amin eddigi utazásaink során végig mentünk és mindamellett itt Flam mellett van Európa leghosszabb alagútja is ami Aurlandot köti össze Laerdalal. A 25 kilométeres alagút mellett döntöttünk mivel már napok óta a hegyek között vezettünk és ha már választásunk volt, gondoltuk megnézünk valami mást.

Nagyon kevés forgalom volt az alagútba, és jópofának találtuk a kivilágított öblöket amik minden 5 km-en jelezték hogy milyen messze van még az alagút vége.

Már a délután második felében jártunk, de még egy megállót akartunk a Burgund Stave templomnál ami szintén az UNESCO világörökség része.

A Stave templomok tipikus Norvég (és Skandináv) látványosság. Ezek a középkori, fa szerkezetű templomok építési stílusukat tekintve jelentősen eltérnek az Európa szerte más országokba ugyanekkor kőből épültek a templomoktól és katedrálisoktól. Bár az épületek a keresztény vallás gyakorlására készültek a tervezésük és kivitelezésük jócskán árulkodik az akkorra már több száz éves viking hajó építési szakértelemről. A kézzel faragott díszítések a kelta és a keresztény motívumok keveréke.

Becslések szerint az 1100-as években kezdték építeni a Stave templomokat és a számuk kb 2000-re volt tehető a mai Norvégia területén. Mára pusztán 28 maradt fenn belőlük, legtöbbjüket turisztikai célokra tartják fenn de vannak köztük olyanok is amiket még vallás gyakorlásra használnak.

De hogyan maradtak meg ezek a fa épületek idestova 900+ éve egy ilyen kegyetlen éghajlaton mint Norvégiáé? A titok egy ősi technikában rejlik; az épületeket tartósítják. Természetes gyantába kevert hamuval kenik le kívülről a templomokat tetőtől talpig. A bevonatot időről időre újra fel kell vinni ami aztán egyrészről időtállóvá teszi a szerkezetet másrésztől pedig tűzveszélyessé.

A Burgund Stave templom az egyik leghíresebb Norvégiában, becslések szerint az 1180-as években épült és egészen az 19. század végéig használatban volt. De az idők változtak. Az újonnan bevezetett törvények szerint a templomokban el kellett hogy férjen a városi lakosság 1/3-a. Rengeteg Stave templom ennek esett áldozatul. A burgundiak is ekkortájt le akarták bontani a templomot, de egy műemlék védő civil szervezet megvette 1877-ben a templomot és komoly restaurálás után megnyitották látogatók számára.

Először a parkolóból felküldtük a drónt, néhány jó kép erejéig, aztán elindultunk a jegyirodába. Elég csalódottak voltunk, mert kicsivel 4 óra után értünk oda amikor rájöttünk hogy 5-kor bezár a templom. Nem igazán akartunk €10 befizetni fejenként hogy utána pár perc után ki kelljen sietni. Az útról néztük inkább és csináltunk pár képet amikor 5 fiatal srác jött velünk szembe és rövid beszélgetés után felajánlották a belépő matricáikat hogy a maradék 15 percre még bekukkanthassunk. Naná hogy nem utasítottuk vissza az ajánlatot, igy volt szerencsénk az épületet belülről is megtekinteni.

Az ajtón feltűnően sok faragás volt amit mi először nem néztünk meg közelebbről, de az itt dolgozó leányzó mondta hogy ezek nem 20-30 éve vannak ott, hanem inkább több mint 200-300 éve, vagy még régebben. Anno hagyomány volt hogy a családod rúnáját vagy szimbólumát a templom ajtajába vagy gerendázatába faragtad az istenek/Isten védelméért.

Felejthetetlen élmény volt számunkra így karnyújtásnyira lenni ilyen élő történelemtől.