Lovund és Traena; amikor Nordland kompjain ingyen utaztunk, köszi Covid 19

Lovund és Traena

Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van a számtalan kis szigetre közel s távol a Norvég-tengeren. Már csak pár kilométerre voltunk az északi sarkkörtől és a következő napokban át is hajóztunk rajta.

Mo i Rana az egyik nagyobb város és központ ahol megálltunk egy kis információt gyűjteni a környékről. A lány aki ott dolgozott édes kevés inspirációt tudott adni, de volt egy kis apró részlet amire felkaptuk a fejünket: a Covid-19-re való tekintettel az egész Nordland tartományban az utas szállítás a kompokon átmenetileg ingyenes lett. Ennél több sem kellett nekünk, irányba vettük az egyik közeli kikötőt.

Kivezettünk Stokkvagen-be megnézni a menetrendet és a parkolási lehetőséget. Addigra kikutattuk a nevezetesebb szigeteket és örömmel vettük tudomásul hogy Sammi-re nem is volt szükségünk olyan szigeteket felderíteni amik mindössze pár kilométer átmérőjűek.

Miután kibogoztuk a menetrendet, tudtuk hogy másnap reggel korán kell oda érnünk, de estére mégis keresni akartunk egy szép helyet. Norvégiába nagyszerűen kiépített parkolók és pihenők vannak, sok helyen meleg vízzel, WC-vel, padokkal, sőt még horgász helyekkel is. Itt volt az idő hogy Gyuri kipróbálja a peca botját.

Nem is gondoltuk volna, de semmi perc alatt Gyuri kifogott egy gyönyörű makrélát. Annak ellenére hogy állandó hűtőnk nincs, tovább akart pecázni aztán bennszakadt a csali, aztán még egy. Tudni illik hogy bár sós vízben horgászni ingyenes Norvégiában, a csalik abszolút nem olcsók. A második csali elvesztése után még egy esélyt adtunk a dolognak, de amikor az is beakadt a Gyuri nem volt hajlandó ezt is elveszíteni. Mártival lehozatta az úszó gatyáját és bár kevés dolog van amit Gyuri kevésbé élvez mint a hideg vizet, belement a sarkkörtől pár kilométerre található fjordba……és bent is maradt egy jó 20 percre, mert nem csak a saját csaliját szabadította ki, de az előtte pórul járt számtalan horgász által ott hagyott csalikból is begyűjtött párat.

Emlékezetes este volt egy nagyon finom makréla vacsorával tetőzve.

Lovund

Másnap reggel leparkoltunk a kikötőbe és mosolyogva felsétáltunk a kompra. Lovund szigetére indultunk amit Helgeland partvidékének a gyöngyszemeként emlegetik. A sziget maga kevesebb mint 5km² alapterületű és mindössze 475 állandó lakosa van. Ami miatt viszont Lovund különleges hogy minden évben közel 300,000 lunda madár érkezik ide fészket rakni és fiókákat nevelni. Lovundnak meglepően enyhe a klímája, ezért ideális hely a madaraknak.

A komp utunk nagyjából 2 órás volt aminek majdnem minden percét a kinti fedélzeten töltöttünk. Felejthetetlen élmény volt az apró szigetek közt lavírozni, párszor megállni egy egy kikötőbe út közben és elképzelni milyen lehet itt az élet.

Lovund már messziről is szembe tűnő mivel a sziget egy kimagasló hegy a lapos tengeren, aminek csak a keleti oldala van beépítve, a többi a természetnek maradt.

Nem kellett sok idő bejárni a sziget lakott oldalát, elég hamar a lundák fészkelő helyét vettük célba. Természetesen nem mentünk közel a fészkekhez és ebből adódóan mivel nem volt nálunk távcső, édes keveset láttunk a madarakból. Néha néha láttuk őket kirepülni a tenger felé vagy amikor jöttek vissza etetni a kicsinyeket, de nem mondhatjuk hogy igazán sokat láttunk belőlük.

A kilátás viszont páratlan volt, úgyhogy boldogan megettük az ebédünket, majd távolabb mentünk hogy felküldhessük a dront úgy hogy ne zavarjuk vele a madarakat.

A sziget így még pazarabb volt az égből, és még egy kényelmes séta belefért a tengerparton mielőtt felszálltunk a délutáni kompra hazafele. Egy közel tökéletes nap volt a naplementével egyidejűleg hajózni a tengeren, legközelebb pedig viszünk távcsövet is,ha már a Gyuri kapott egyet a szülinapjára.

Traena

A következő reggel megint korán indultunk, ezúttal még messzebbre ki a tengerre. Bár kicsit fáradtak voltunk mivel jó későn értünk vissza Sammi-hez Lovund után, Traena szigetére nem minden nap megy komp, ezért ki kellett használnunk a lehetőséget másnap.

Traena körvonalait már évszázadok óta festő művészek, költők és fényképészek örökítik meg és sokan magabiztosan állítják hogy a földi paradicsom nem egy trópusi sziget a Csendes Óceánon hanem ez a gyönyörű sziget csoport amin átszel az Északi sarkkör. A kompon bemondták amikor átkeltünk a sarkkörön és még a monumentumot is látni lehetett a parton.

Az időjárással megint nagyon szerencsések voltunk, viszont ezúttal nem volt olyan sok időnk a vissza indulásig, mert a komp ott maradt a kikötőbe és pár órával később indult is vissza.

Nem számított, a várost gyorsan elhagytuk a sziget másik oldala felé ahol magas sziklaszirtek emelkedtek ki a tengerből. Ezen a szigeten van Skandinávia egyik legnagyobb nyári zenei fesztiválja amikor a nap szó szerint nem ér véget. Több ezer résztvevő érkezik az amúgy csendes kis szigetre és a parti addig tart amíg bírják erővel.

Mi egy kifejezetten békésebb időben látogattunk el ide és bár kicsit szeles volt, felküldtük a drónt hogy jobban ráláthassunk a környékre. Nem is vettük észre a szigetről hogy egy elég nagy lazac farm volt közvetlenül mellettünk a tengerben. Amikor megálltunk a drónnal fölötte még ugrálni is láttuk a lazacokat.

Traena szigetén van egy pár szobor és ‘műalkotás’ a partvonal mentén és bár szeretjük a művészetet ezeknek nem nagyon tudtuk megfejteni a mondandóját. Minden esetre vissza értünk még egy extra 30 perccel indulás előtt és élvezni tudtuk a kikötő hangulatát. A víz itt is olyan tiszta volt hogy több méterre le lehetett látni az aljára. Két kisfiú visongva búvárkodott a sziklák között és kagylókért merültek le felváltva. A nap olyan finom meleg volt hogy mi is kiültünk a sziklákra és megmártóztattuk a lábainkat.

Ilyen békés nyugalmas helyen lenni igazán feltölti az embert energiával és élet kedvel, bár elbeszélgettünk róla vajon milyen lehet itt télen amikor a napot nem látod hetekig. Egyszer ezt is meg szeretnénk tapasztalni.