Iguazú a világ 7 természeti csodáinak az egyike, Argentína és Brazília legszebb határa, több mint 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, amely a folyón 2,7 kilométeres szélességben húzódik. A legmagasabb zuhatagnak 82 méter esése van.
1984-ben nevezték ki egy UNESCO Világ Örökségnek és valóban azt kell mondanunk hogy ez volt az egyik legimpresszívebb természeti csoda amit eddig láttunk.
Mielőtt az európaiak ide érkeztek volna 1541-ben az őslakos indián törzsek szent temetkezési és ceremoniális helynek használták. Az törzsi legendák szerint a vízesést egy isten Mboi hozta létre miután beleszeretett a törzsfőnök lányába, aki pedig elutasította őt és megpróbált a halandó szerelmével elmenekülni a folyón. Mboi bosszúságába sziklákat emelt ki a földből, hogy a szerelmespár a végzetébe zuhanjon a folyó vízesésein.
A vízesést körülvevő nemzeti parkba több mint 2000 növény és állat faj található, többek között nagy becsben vannak a tukánok, több majom faj, kapibarák (vízidisznók) és a tápláléklánc csúcsán pedig a jaguár.
Sokféleképpen lehet élvezni Iguazú Nemzeti Parkot. Kezdetnek például az hogy meg lehet nézni a vízesést Brazíliából és Argentínából, szárazföldről, hajóról vagy akár a levegőből is. Beletellett egy kis időnkbe hogy kitaláljuk melyik verziót akarjuk bevállalni, mert természetesen a brazilok szerint az ő oldalukról szebb a vízesés és…..kitaláltad, az argentinok ugyanezt esküszik a saját oldalukról. A helikoptert nem igazán vettük számba, mivel nagyon drágának találtuk (kb 34,000 Ft/fő 10 percre), és a hajós kirándulásról pedig napoltuk a döntést.
Mivel már eleve Brazíliában voltunk az ő oldalukon kezdtük a túrát. A belépőnk 8500 Ft volt fejenként és ez mindenféle extra nélkül van. Lehet befizetni dzsungel túrákra, biciklis túrákra, a hajós opciónak is van rövid vagy hosszú változata. Akad választék bőven.
A park bejáratánál miután megvetted a jegyedet, fel kell szállni egy buszra és azzal visznek tovább a parkba. Nagyon komolyan veszik hogy minimalizálják a forgalmat a park területén, főleg amikor ott jártunk mivel a park egyik jaguárjának kölykei születtek.
Nem volt nagy meglepetés hogy amikor letett minket a busz legalább száz emberrel tolongtunk az ösvény kezdete felé. Tudtuk hogy tömeg lesz, mivel már napok óta felhős és esős volt az idő, úgyhogy egy napsütéses napon persze hogy mindenki ott akart lenni a vízesésnél.
A “ne etesd az állatokat” tábla úton útfélen ki van rakva amit elsőre picit furcsállottunk is. Nem nagyon gondoltunk bele hogy ez mekkora probléma is lehet errefelé mivel a legtöbb nemzeti parkban ahol jártunk ezen táblák szintúgy megtalálhatók és túlnyomó többségben a látogatók be is tartják a kérést. Mindazonáltal nem kellett sokat várni hogy megértsük a táblarengeteg jogosultságát, mindjárt a legelső kilátó pontnál csoportosan szaladtak az újonnan érkező turistákhoz a koátik (ormányos medve) és nem ok nélkül. A tiltás ellenére kaptak chipset, cukrot, szendvicset és valaki még rágógumit is adott nekik. Kaptak mindent ami csak volt a látogatóknál. Sajnos ezek lehettek a legegészségtelenebbül táplálkozó állatok az egész parkba és ami még szomorúbb hogy nem egy-egy kevésbé informált embernek az ‘adományáról’ beszélünk hanem hogy rengetegen megszegvén a park és a józan ész által elvárt normákat az állatok kárára ‘jótékonykodnak’.
Egy kiépített pallós ösvény indult el tőlünk balra a vízesés felé. Sok helyen a fák jócskán kitakarták a folyót és a vízeséseket, de mindig láttuk előre ha egy jobb ponthoz közeledünk, mert azokon a helyeken mindig forgalmi dugó alakult ki. Voltak akik kis paddal jöttek hogy a többi ember fölé tudjanak állni és fényképezni és voltak akik felbérelt professzionális fényképészt hoztak magukkal. Majdnem mindenhol várni kellett, néha kicsit, néha többet. Mi gyakran csak megálltunk nézni a kilátást, nem feltétlenül mindent megörökíteni magunkkal az előtérben.
Most már égész jól láttuk a különbséget a két oldal között, az argentin parton az ösvény többnyire a vízesés felett van kiépítve, míg a brazil oldalon szemmagasságban lehet látni szinte végig. A hajó túrákat is kifigyeltük. Már előtte is tudtuk hogy van száraz és vizes túra. Nyilvánvaló volt a különbség a kettő között:a vizes túrahajó párszor behajtott néhány kisebb vízesés alá. Viszont ami nekünk volt a döntő pont hogy nem fogunk hajóra befizetni, az hogy a hajók a fő látványosság közelébe (Garganta del Diablo- ördög torka) sem merészkedtek, ami nem is csoda a víz hatalmas erejével nem lenne érdemes szembeszállni.
A sétány mentén volt egy kis büfé, egyben ajándék bolt és WC. Nem voltunk fáradtak, se éhesek, de meg akartuk nézni a kínálatot, és nagyon szórakoztatónak találtuk ezt….
Kétségtelen hogy az Iguazú vízesés volt a Dél Amerikában töltött 14 hónapunk egyik fénypontja. De ha ilyen világ hírű látványosságokat látogatsz meg, számolni kell a tömeggel és a vele járó kellemetlenségekkel. A fő kilátó pont nagyon zsúfolt és intenzív volt. Csak araszolni lehetett előre, a vatikáni látogatásunk óta nem keveredtünk ilyen tömegbe, és ez ‘frissen jövet’ Patagóniából nem a legkellemesebb rész volt. Kettőnkről bármilyen bevállalható képet esélytelen volt készíteni, de a Gyurit könnyű még egy tömegben is megtalálni!
A leghíresebb és egyben legnagyobb része a vízesésnek az úgynevezett Ördög Torka. Ez a hatalmas zuhatag 150 méter széles és 700 méter hosszú; egy felejthetetlen látvány és élmény ott lenni a közelébe, a nedves ködös levegő percek alatt belepi mindenedet (a kamerát is!) és még a tolongó tömeg zaját is elnyomja a víz zúgó hangja.
Kb 20 perc volt mire a kilátó végéhez értünk, itt gyorsan csináltuk pár képet aztán csak álltunk és néztük. Már tapasztaltuk párszor hogyha egy népszerűbb helyen vagy, nem igazán van időt átélni a pillanatot és körbenézni, mert a következő ember már akarja a helyedet hogy ő is megörökíthesse magát és miután ez megvolt mint aki jól végezte a dolgát továbbálljon. Mi ezt picit máshogy látjuk, a fénykép egy emlék de az adott pillanat varázsát nem helyettesítheti és igazán élvezni egy ilyen mágikus helyet szerintünk jobban lehet ha a kameralencse védősapkája a helyén marad. Szóval ezúttal nem engedtünk az élményből és egy szolid 10 percig gyönyörködtünk, reméljük senki élményét nem károsítottuk ezáltal. Persze az is igaz hogy ezt nem lehet mindenhol bevállalni, ahol tényleg szó szerint sorbaállás van van ott ez a hozzáállás nem működik.
Miután vissza araszoltunk a pódiumról még egy utolsó megálló volt a kijárat előtt. Egy gerendákra épített terasz volt az egyik látványosabb vízesés mellett. Itt egy hosszú sor állt a fel-le cikázó lift előtt, úgyhogy az ösvényt választottuk (k.b 5 perc séta) hogy felmenjünk a tetejére.
Innen még szépen rá lehetett látni a folyóra ahol anno egy vulkán kitörése miatt alakult ki ez a természeti csoda amit ma majdnem 1,5 millió ember látogat meg évente.
Apropó, a pódium amit a fenti kép jobb sarkában láttok kevesebb mint egy héttel a látogatásunk után súlyosan megrongálódott és részekben elsodródott az árral, mert az esőzések folytatódtak. A helyi hírek a 2014-es özönvízhez hasonlították….nem semmi!
El Chaltén Patagonia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de azért izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba az Argentín oldalon. El Chaltén
Laguna 69 A Laguna 69 az egyik legnépszerűbb egy napos túra a perui Andokban. Huaraz és Caraz, két hangulatos kisváros található viszonylag közel hozzá ahol a túrázni
Cotopaxi Az Ecuadori felvidék a hegymászók, túrázok és természetjárók népszerű célállomása. Ha a főváros-Quito- megtekintése után délre követitek a híres Pánamerikai főutat hamar ott találjátok
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Punta del Este Punta del Este Uruguay apró országának a nyaraló paradicsomává építette ki magát az elmúlt években. Nagyon sokan befektettek a város turizmusába és
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Cuenca Amikor Quito-ban, Ecuador fővárosában voltunk nagyon magával ragadott minket a város arculata és hangulata. A csodás épületek és parkok, a nagyszerű kilátó pontok mind
Quebrada Las Gachas Kolumbiának nagyon változatos és gazdag az élővilága, a földrajzi adottságai pedig még annál is változatosabbak. Ezért is egyre többen látogatnak el ebbe
Boquete Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő