Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon hosszú, de a táj amit útközben láthattunk kompenzálta a kényelmetlenségeket. Az utunk hegyeken, völgyeken kanyargott órákon át és szinte végig dús vegetáció volt a domináns karakterisztikája a tájnak. A Floridában töltött éveink alatt hozzászoktunk a dús trópusi növényzethez de ez itt még egy szinttel felette volt az ottaninak is.
La Fortuna (Szerencse) egy nyüzsgő kis város ami annak köszönheti az elnevezését hogy az Arenal vulkán legutóbbi kitörése alatt az 1960-as években ez volt az egyetlen környékbeli város ami nem semmisült meg . Abban az időben fogalmuk sem volt a helyieknek hogy egy aktív vulkán tövében élnek, és nem ismerték fel a kitörésre utaló jeleket amik már napokkal a robbanás előtt jelen voltak. Az Arenal vulkán egy viszonylag fiatal vulkánnak számít a maga 7000 évével és valószínű hogy még sok kisebb-nagyobb szeizmikus mozgást fognak rögzíteni az elkövetkezendő évszázadok alatt.
Sok szabadidős tevékenységet lehet élvezni La Fortunába és környékén, de mivel nem engedélyezik a Nemzeti Park területét idegen vezető nélküli látogatást, kénytelenek voltuk feliratkozni egy csoportos kirándulásra amit ha tehetünk elkerülünk, bár párszor már ért pozitív meglepetés is az útjaink során. A park látogatása egy egész napos program keretében zajlott; a helyi növény és állatvilágból kaptunk egy ízelítőt amit túrázással kötöttek össze olyan kisiskolás szinten amit valószínűleg a túravezetőnk naponta megcsinált már jó ideje. A túra része volt az ebéd (rizs, tészta és egy szelet ananász ) utána pedig elvittek minket az egyik ‘természetes termál fürdőbe’, ami mint kiderült egy teljesen kiépítetlen folyószakasz volt ahol az út mellett le lehetett parkolni, és a vulkáni aktivitásnak köszönhetően a víz langyos volt. Az egyszerűsége ellenére a program ezen része nagy élmény volt mivel meleg vizű hegyi patakban még soha nem pancsoltunk előtte.
A túra vezetőnk nem volt a nyilvános beszédnek a mestere, de ha kérdeztük mindenre tudta a választ. Mutatott nekünk ehető növényeket, állat odúkat és nyomokat, de persze nem láttunk pár pillangón és bogáron kívül semmit, ami nem is volt meglepő mivel a csoport fele természetesen végig hangosan beszélgetett, nevetgélt. Bár biztos az se segített hogy naponta több tucat ember jött végig ugyanazon az ösvényen. Azt is állították hogy jaguárok járnak a területen időről időre, még a jaguár karmok nyomait is mutatták nekünk egy fa törzsön (éppen az ösvényünk kellős közepén található fán, milyen kényelmes :)) de mi biztosak voltunk benne hogy ahol emberek vannak, főleg ilyen gyakran, onnan távol maradnak ezek a nagy macskák.
A meleg vizű patak egy nagy élmény volt, de hamar rájöttünk hogy a szervezett túrától teljesen függetlenül is ide jöhettünk volna ingyen. A sodrás néhány helyen rendkívül erős volt, szinte felért egy masszázzsal.
A következő napon saját programot csináltunk, egy jó hosszút akartunk kirándulni és a várostól egy kicsit távolabb menni. Az Arenal folyóhoz akartunk eljutni ami a várostól egy jó pár órára volt gyalog, de az idő legalább olyan gyönyörű volt mint a táj úgyhogy ráérősen nekivágtunk. Talán az egyetlen bajunk az volt hogy nem vittünk elég vizet, de ez is megoldódott elég könnyen, amikor egy tanyára bekopogtunk az üres üvegünkkel. Nagyon kedvesek voltak, de amikor megkérdeztük milyen messze van még a folyó, rájöttünk hogy félre becsültük a távolságot, na de sebaj, nem kimondottan bántuk az extra kilométereket, csak ennek a tükrében a vissza úthoz nem volt nagy kedvünk.
Odaérvén boldogan tapasztaltuk hogy a folyó teljesen a miénk volt, sehol senki, leszámítva néhány nagyon cuki és ricsajos majom családot akik körbe vettek minket. Nagyon élveztük a kis exclusive élményt.
Amikor eljött az idő a vissza útra stoppolásra adtuk a fejünket és voltunk olyan szerencsések hogy egy arra járó kis platós autó meg is állt és felvett minket. Olyan hálásak voltunk, mert nagyon elhúztuk az időt a fürdőzéssel és már eléggé éhesek is voltunk. Még két másik embert is felvett a sofőrünk, az egyik be se szállt, csak kapaszkodott a kocsi oldalába. Úgy gondoljuk az út mentén poroszkálók megsegítése, stoppolnak-e vagy sem, egy nagy szép gesztus ami felénk kihalóban van, annak ellenére hogy egy fékezésen kívül semmibe se kerül. Mindazonáltal nagyon hálásak voltunk hogy ezúttal részünk volt benne és mire ez a cikk megíródott mi is jó pár stoppos napját tettük picit könnyebbé.
Storfors Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és
Lima Lima egy buzgó és dinamikus metropolisz, gazdag történelmi hátterrel, nagyszerűen megőrzött koloniális epűletekkel és templomokkal, sok parkkal és egy nem elhanyagolható partvonallal a Csendes
Lovund és Traena Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van
Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé
Nordkapp Amikor elterveztük hogy építünk egy lakóautót egy munkás furgonból és ‘bemelegítésként’ beutazzuk vele Európát, Nordkapp volt az egyik első határozott cél amit kitűztünk. 2018-19-ben
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés