Lago Paron, Hollywood egyik múzsája az Andokban

Lago Paron

Lago Paron, avagy a Paron tó egy magas fekvésű gleccser tó a perui Andokban. A Huarazban töltött egy hónapunk alatt sokat hallottunk a közeli Laguna 69-ről, ami a leglátogatottabb lagúna a régióba, de jó páran ajánlották Lake Paront is mint méltó alternatíva. Mindazonáltal mi mindkettőt meglátogattuk és mindketten a Paron tó mellet rakjuk le a voksunkat.

Hogy eljussanak a Paron tóhoz, legtöbben kisbuszokat bérelnek ki csoportokban Huaraz városából. Egy eléggé hosszú, meredek és köves út vezet el egészen a tó partjához ahol egy úgynevezett “refugio” van, ami pihenő helyként vagy szállásként szolgál. A park bejáratánál van egy sorompó ahol fizetni kell és innen kacskaringózik fel az út látszólag örökké, de valójában csak 4200 méterig.

A meredek kacskaringós útnak voltak előnyei is. Mivel mi a motorunkkal mentünk ha tetszett a kilátás megálltunk körül nézni. A magas fekete szikla falak mentén gyakran törpének éreztük magunkat.

A lagúnát körbe lehet sétálni a bal oldalán a sziklás hegyek mentén. Mivel meglehetősen szép napot fogtunk ki a túrázáshoz, jó pár hegycsúcsot volt szerencsénk látni felhőtakaró nélkül. Egyik közülük a világszerte is ismert; Hollywood egyik nevezetes film stúdiója, a Paramount Pictures, a logóján látható hegyet, az Artesonrajuo hegyről mintázta.

A türkiz színű vizet nem lehet nem bámulni, ráadásul amikor rá süt a nap, egészen megváltoznak az árnyalatai. Érdekes tény; a gleccser víz onnan nyeri egyedi színét hogy a jég tömb által lecsiszolt parányi kőzet por benne marad a vízben miután a jég elolvad. Ez a por vetíti vissza a fényt a vízről amitől a legtöbbünknek a lélegzete is eláll.

Vannak bérelhető kayakok és kenuk azoknak akik a lagúna megismeréséhez ezt a módot választják. Nem kérdeztük az árakat, de valószínű nem igazán drága.

Van egy kis meredek kitérő az egyik kilátó ponthoz is a tó felett, talán 30 perc felfelé az út, jutalmul pedig egy egész más szemszögből mutatja magát a táj.

Valamiért aznap nem túl sokan másztak fel a kilátóhoz, de szerintünk nagyon megérte az extra erőfeszítést. Igaz mire elindultunk vissza lefelé már pöttyent az eső, de szerencsére nem az volt a vége hogy bőrig áztunk hazafele a motoron.