Az egyik utolsó megállónk Bolíviában Potosí volt ami az ezüstbányáiról híres. Ezt a helyet nagyon sokan kihagyják amikor Sucre-ból a Salar de Uyuniba tartanak. Nekünk a motorral egy ideális megálló volt a két hely között és mivel olvastuk hogy nagyon érdekes történelme van a városnak úgy döntöttünk két három napot rászánunk.
Potosí az 1500-as években lendült fel amikor felfedezték hogy a falu melletti hegyekben hihetetlen mennyiségű ezüst található. Akkoriban az terület Spanyol uralom alatt volt és pár év alatt komoly bánya várossá fejlődött, közel 200,000-es lakossággal. A legendák szerint a bánya kő falaiban akár egy méter széles ezüstérc erezetek voltak több mint 90%-os tisztasággal.
Mind a Spanyol és a bolíviai gazdaság nagy fellendülésnek örvendett a Cerro Rico “Gazdag Hegy” kincseinek köszönhetően. Sok olvasztó és finomító műhely épült Potosíban és itt működtették az első pénzverő műhelyeket is a kontinensen.
De mint a legtöbb bánya, Potosí ezüst bányái is lassacskán elkezdtek egyre kevesebbet termelni egyre gyengébb minőséggel. A város lakóinak nagy része még a mai napig is a bányákból nyeri megélhetését mindazonáltal a gazdagság csak töredéke a hajdaninak. 1987-ben az UNESCO Világtörténelmi Városnak nevezte ki hogy megóvják a pazar koloniális épületeket amik a központban vannak. Egyidejűleg a város sok támogatást kapott hogy fejlesszék az oktatási rendszerüket és infrastruktúrájukat; ez nyitotta meg a turizmus lehetőségét is.
Egy szép és nyugodt városnak találtuk Potosít de egy pár órás csavargás után rájöttünk hogy igazán nincs olyan sok opció a látogatóknak a bánya túrákat leszámítva. A mai napig 24 órában működnek a bányák ahol a helyiek magán vállalkozókként dolgoznak és adót fizetnek az államnak. Borzasztóan kemény életet élnek de a turizmus adott nekik egy kis extra megélhetést.
Mi is feliratkoztunk egy csoporthoz a második napunkra. Nem volt egy csodás élmény de semmi esetre nem volt felejtős sem.
A kisbusz amivel a csoport vezetőnkkel együtt elindultunk először egy kis boltnál állt meg a város szélén. Ez egy tipikus bányász kellék bolt volt ahol coca leveleket, dohányt, üdítőt, dinamitot és 96°-os alkoholt (emberi fogyasztásra!!!) lehetett venni több más közt. A csoport vezetőnk egy apró asszony volt aki végig mutatta a különböző termékeket és bemutatta a coca levelek rágását és még bele húzott az alkoholba is. Megkínált mindenkit, de legtöbben csak a coca leveleket fogadták el. Gyuri megkóstolta az alkoholt is; az erről készült kép nem publikus 😊
Az egyik feltétele volt a túrának hogy a látogatóknak kellett amolyan ajándék csomagot venni a bányászoknak. Ezek kis szatyrok voltak néhány hasznos termékkel amit magunkkal vittünk a bányába.
A következő megálló a felszerelésünkért volt.
A bánya és környéke elég lehangoló volt azzal szembe ha az ember elképzelte mi vagyonok jöttek ki ebből a hegyből. Nagyon sok szemét volt egészen a hegy lábáig amíg a szem ellátott.
A vezetőnk nagyon sokat tudott a bányákról és a hozzá fűződő történelemről. Sokat tanultunk tőle a jelen kori munka lehetőségekről és a helyiek életviteléről.
Itt van néhány adat amit megtanultunk aznap:
Nagyjából 15,000 ember dolgozik a bányákban vagy valami bányászathoz kapcsolódó iparágban.
Több mint 500 kimenete van a bányának és 1150 méter mélyre megy be a hegy belsejébe.
Átlagosan 14 éves korban kezdik a fiúk a munkát és nem sokan tudnak 45 éves koruknál tovább dolgozni. Aki megéli a 60-at már matuzsálemnek számít.
A kitermelt érc mennyisége alapján fizetik a bányászokat, amit talicskában mérnek. 40 talicskáért kapnak 150 Bolivianot ami nagyjából 11,000 Ft.
A bányászok munka előtt vagy közben nem szoktak enni, hogy ne kelljen WC-re menniük.
Ma már bádogot és más fémeket és ásványokat is kivonnak a kitermelt kőzetből. Az ezüstérc amit még találnak kevesebb mint 4%-os.
Becslések szerint itt volt a világon a legnagyobb ezüst lelő hely és mostanáig több mint 60,000 tonna tiszta ezüstöt bányásztak ki a hegyekből.
Az utolsó kis megálló a bányában a “György Nagybácsihoz” volt, a bánya védőszentjéhez. Itt a bányászok rendszeresen hagynak cigarettát, coca leveleket, alkoholt és sok mást.
Másnap miután elhagytuk Potosít és pár órával később megálltunk a tájat megcsodálni, elgondolkoztunk mi mindent látott ez a kopár táj ami a maga módján gyönyörű volt számunkra.
Nordkapp Amikor elterveztük hogy építünk egy lakóautót egy munkás furgonból és ‘bemelegítésként’ beutazzuk vele Európát, Nordkapp volt az egyik első határozott cél amit kitűztünk. 2018-19-ben
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
Santiago Jó pár hetet töltöttünk motorozással az Atacama sivatagban. Egészen Bolívia déli részétől ahol a Salar de Uyuni só sivatag után átértünk Chile északi részére
a Tatacoa sivatag Az elmúlt években Kolumbia határozottan népszerűbbé vált a Dél-Amerikába látogatók között. Több más közt ez annak köszönhető hogy az ország jelentős fejlődésen
Colonia del Sacramento Colonia del Sacramento volt az első megállónk Uruguayba miután Argentína nyugati majd keleti partját is bejártuk. Az utak jó minőségűek és a
Samara Samara egy kis eldugott falu Costa Rica Csendes óceáni partján. Nem sokan jönnek ide, de a szörfösök között egy nagyon népszerű tanuló hely. A