Az egyik legnagyobb turista látványossága Ecuadornak a Galápagos-szigetek, amit Darwin híres evolúciós elmélete tett fel a térképre. Vannak akik csak azért utaznak el Dél-Amerikába hogy ezeken a szigeteken egy vagy két hetet eltölthessenek.
Miután Cartagenába kiraboltak minket, új kamerát és telefont kellett vennünk, ebből kifolyólag a költségvetésünket kicsit újra kellett terveznünk és ennek eredményeként mi nem repültünk. Mint minden világ hírű látványosság, a Galápagos-szigetek eléggé drága mulatság, viszont Otavaloban mesélt nekünk egy helyi srác egy jó kis alternatíváról. Az úgy nevezett ‘Szegény ember Galápagosa-ról’ Puerto Lopez mellett.
Puerto Lopez, a Galápagos-szigetekhez képest délre fekszik a Csendes Óceán partján. Egy kis halász falu aminek két nagy húzó ereje van, az Isla de la Plata és a Machalilla Nemzeti Park.
Bónusz volt számunkra hogy éppen a púpos hátú bálnák párzási szezonjára értünk oda.
Ez a csendes kis város még csak most kezdett el ráhangolódni a folyamatos külföldi látogatók fogadására, úgyhogy nagyon tudjuk ajánlani hogy ne előre foglaljatok szállást, hanem inkább nézzetek meg pár szobát, aztán döntsetek. A szállások minősége nagyon változó, a legtöbb helyen nincs meleg víz, mellesleg ez nem is nagyon szükséges a klíma miatt, vagy éppen takarítani nem szoktak, esetenként még olyanok is amik még építkezés alatt álltak.
Az éttermek kiváló tengeri kaját szolgálnak, de azt se a puccos tengerparti Tiki bárokban érdemes kipróbálni, hanem a város fő utcája mentén ahová a helyiek is járnak. Friss kapás minden nap, egyenesen a grillről jóformán fél áron.
Egy kis felderítés után felfedeztük hogy ebben a kis városban meglepően sok utazási iroda van ahol fel lehet iratkozni egy napos programra, pontosabban arra hogy hajóval kivisznek az Isla de la Plata-ra és ott egy park őr felügyelete mellett körbe lehet sétálni a szigetet. Elég hamar egyértelművé vált hogy a cégek ugyanazt a szolgáltatást árulják ugyanazért az árért. Mivel bálna szezon volt jócskán hozzá járult az élményhez hogy garantált volt viszonylag közelről látni őket a vízben. (Itt jegyeznénk meg hogy szigorú szabályozás van érvényben arra hogy milyen közel lehet menni a bálnákhoz, illetve hogy hány hajó mehet naponta ki a tengerre és a szigetre )
Nyugodtan lehet alkudni a jegy áraival, főleg ha csoportban vagytok, nekik az a legfontosabb hogy a hajók megteljenek, bár úgy vettük észre még az alkudozásnál is egységárat adnak.
A sétánk után visszamentünk a hajóra, ahol megkaptuk az uzsonnánkat. Egyszerű volt az étel, de finom, bár nem sokat ettünk meg belőle, mivel perceken belül megjelent egy csoport Zöld Tengeri Teknős akik nyüzsögtek körülöttünk hogy etessük őket.
Nem mindenki vállalta be a búvárkodást, mivel nem igazán volt meleg a víz, és a nap sem sütött egész nap. Egyszer élünk, gondoltuk és mikor jövünk valaha ide vissza?….A víz valóban hideg volt, ugyanakkor kristály tiszta is és színes halak tömkelege nyüzsgött körülöttünk. A teknősök is csatlakoztak és Márti az egyik fölött úszott a sziklák mentén, de még csak ezután volt a legnagyobb élmény. A víz alatt hallottuk a bálnák ének hangjait. Először szó szerint nem hittünk a fülünknek és próbáltunk gesztikulálni a víz alatt hogy más is hallotta-e, de három négy alkalom után biztosak voltunk benne. Miután újra a hajón voltunk a túra vezetőnk azt mondta csak pár kilométerre voltak tőlünk a bálnák a víz alatt.
A visszafele tartó úton több helyen megálltunk a bálnákat nézni és néhány frusztrált video felvétel után csak eltettük a kamerát és élveztük. Az egyik bálna mindössze 20 méterre a hajótól ugrott ki a vízből. Felejthetetlen élmény volt és örömmel hallottuk hogy évről évre egyre több bálna érkezik ezekre a partokra.
A következő reggelen felpattantunk egy collectivo-ra (helyi taxi amit megosztasz emberekkel) és elvitettük magunkat a Los Frailes tengerpart bejáratához ami talán 10 km-re van északra Puerto Lopez-től.
Nagyon nyugis volt a hangulat a homokos parton, mi is vittünk nasit és egy kendőt amin elheverésztünk egy darabig.
A homokos part végén van egy ösvény amivel körbe lehet sétálni a park egy részét. Felfelé vezetett az utunk egy szépen kiépített kilátóhoz ahol nagy meglepetés ért minket. A bálnákat innen is lehetett látni. Szinte pár percenként ugrottak ki a vízből végig a part mentén. Talán egy órát néztük őket és valószínűleg 10-15-ször mondtuk hogy “még egyet megnézünk és indulunk”.
Mi nem szörfözünk, de sokan mégis mondták hogy egy napra érdemes elmenni a szomszédos Montanitába. A helyi busz két és fél dollár fejenként, viszont a taxi húsz! Ezt sajnos azért tudtuk meg, mert “későig” maradtunk és az utolsó busz elment este nyolckor…
Ettől függetlenül Montanitában határozottan buzgóbb volt az élet. Sok utcai árus volt minden felé és a szállások minősége is jócskán ugrott felfele.
Végig sétáltuk a partot, majd hamurgereztünk az utcán (nagyon nagyon finom hamburgereket csinálnak az utcai árusok). Szörföst egyet sem láttunk, de lehet hogy nem délután mennek ki.
Egyik reggel korán dobott ki minket az ágy, úgyhogy elmentünk sétálni egyet. A város üres volt, de a parton hatalmas volt a nyüzsgés. A halászok hozták be a tömérdek mennyiségű kapást. Volt amit egyből dobták fel a konténerekre, de volt amit elkezdtek pucolni a tengerparton. Ha lett volna konyha a hostelunkba, tuti vettünk volna valami gyönyörű halat.
Aztán nem csak a parton volt nyüzsgés hanem az égben is. Több száz vagy akár ezer fregattmadár, pelikán, sirály és még keselyű is keringett a levegőben. Percenként többször is lesuhantak egy egy cafat halat lopni, vagy néha ha élég merészek voltak akár egész halakat is. Ha elejtették a levegőben a kóbor kutyák egy pillanat alatt rávetették magukat. Mire a legtöbb ide látogató felébred ennek az eseménynek már csak a hűlt helye van meg.
A váratlan élmények egyike volt ez a reggel, egy betekintés a valódi életbe egy ecuadori kis városba. Örömmel vettük tudomásul hogy aznap a vacsoránk a létező legfrissebb tengeri étel lesz.
Boquete Miután már pár hetet a Karib tenger partjain és szigetein utaztunk kedvünk támadt egy kis változásra. Boquete a panamai Chiriquí Felvidéken fekszik nem messze
Odense és Egeskov Dániában egy élvezetes és emlékezetes megállónk volt Odense városában. Ennek a városnak több mint ezer évre nyúlik vissza a történelme, de amire
Bolívia Bolívia nem túl gyakran kerül a Dél-Amerikába utazók bakancslistájára (kivéve talán Salar de Uyuni), és ez nem feltétlenül meglepő mivel a legszegényebb ország a
Costa Rica Az egyik legnépszerűbb célállomás Közép Amerikában a természetet kedvelők körében, ami nem is csoda mivel kevés olyan országot lehet találni ahol a terület
Foz do Iguaçu Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis
Mikulov Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal. Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A