Torres del Paine

Chile talán leghíresebb látnivalója a Torres del Paine Nemzeti Park, a túrázás, kempingezés és hegymászás Mekkája. 1959. május 13-án alapították a 2272,98 km²-es terület megóvásának érdekében, és ámbár akkoriban még alig látogatták turisták a következő pár évtizedben híre ment a parknak és az egyedi bioszférájának köszönhetően 1978-ban a UNESCO egy Természeti Világörökségnek nevezte ki.

Jó pár nap után megérkeztünk a parkba

Hol is kezdjük? Már a park felé vezető úton a Patagóniában élő állatvilág képviselői is megmutatták magukat: a guanaco-k a rhea madarak, nyulat is láttunk bőven. Az állatvilággal kapcsolatos legnagyobb élmény vitathatatlanul az ittlétünk harmadik napján történt. A három Torres felé vezető túránkon a hegy oldalán a fejünk felett suhant el egy andoki kondorkeselyű (az első és egyetlen amit a madár természetes környezetében láttunk). Az egyik legfenségesebb látvány volt,kép sajna nincs de az emlék örök.

A guanaco a tevének egy fajta rokona
A rhea egy kis testű strucc féle

Akár egy hónapig is lehetne túrázni Torres del Paine-ben rengeteg túra útvonal áll a látogatók rendelkezésére A számtalan ingyenes útvonal mellett ( persze a parkba kell belépőt fizetni ) van két exkluzív túra útvonal is. A kreatívan elnevezett W, és a O ösvény, amik csak külön engedéllyel járhatók végig, több napig tartanak és hónapokkal előre kell foglalni. Valószínűleg mondanunk sem kell de az exkluzivitást természetesen busásan meg kell fizetni.

Nekünk nem volt tervbe véve hogy ilyen több napos kalandokba kezdjünk, és mivel megvolt a luxusunk hogy a motorral bárhová el tudtunk menni a park területén, inkább maradtunk a kempingezésnél és az egy napos túráknál. A park déli oldalán kempingeztünk ahonnan könnyen el tudtunk jutni a legszebb helyekre.

Az első napunkon a Cuernos del Paine hegyek egyik túrájára mentünk ahová meglepően kevés látogató ment aznap. Az ösvény nem volt megerőltető és a legutolsó kilátónál gyakorlatilag egyedül voltunk, mármint egészen addig amíg egy kíváncsi guanaco család arra nem jött. Nagyon közel álltak meg mellettünk és zavartalanul legelésztek körülöttünk egy pár percig, amíg tovább nem álltak. Ami feltűnt nekünk egyből az a rengetek halott fa ami körül vett minket. Tragikus módon anno amikor a park népszerűvé vált, elkezdtek özönleni a látogatók és ebből kifolyólag a parkban háromszor is hatalmas tűzvész pusztított el összesen 50,000 hektár területet aminek azóta is lehet látni a nyomait (a legutolsó tűz 2011-ben volt), több ezer fehér fa “csontváz” található a park területén, mi ennek csak a töredékét láttuk, de ez is szörnyű volt. Főleg ha belegondolunk mennyi idő mire ezen a klímán egy fa felcseperedik.

Nincs nagy forgalom
A "csontvázak"
A látogatóink akik belesétáltak a kilátásunkba
Nem voltak szégyenlősek

A következő napon nem mentünk végig semmilyen kijelölt túra útvonalon, inkább csak motoroztunk és amikor láttunk valamit amit közelebbről szemügyre akartunk venni, megálltunk és megnéztük. Szeretjük az ilyen kötetlen felderítős napokat, este korábban raktunk tüzet a táborunkba és élveztük a naplementét.

Egy korai indulás
Laguna Larga a háttérben
A napunk utolsó ajándéka

Talán a leghíresebb látványossága a parknak a Mirador Las Torres, a három büszkén kimagasló hegycsúcs amit vannak akik a több napos túrájuk végén érnek el, de a legtöbben az egy napos, foglalást nem igénylő útvonalat választják ami egy 19 km-es ösvény . Nekünk szerencsénk volt az idővel aznap, és egy rövid záportól eltekintve elég tiszta volt az időnk.

A útvonal nagyon változékony, völgyeken és sűrű erdőn is végig vezet. Ezen a túrán több száz ember ment fel velünk együtt aznap pedig már a fő szezon legvégén jártunk. Ennek ellenére páratlan élmény volt a világ ezen szegletében lenni, a táj, az élővilág, a ‘civilizáció’ hiánya mind mind hozzájárult ahhoz hogy Torres Del Paine ne csak egy legyen a több tucat nemzeti parkból amit eddigi utunk során láttunk. Ha az eddigre már majdnem egy éve tartó utunkból kellene kedvenceket kiemelnünk, ez a hely mindenképp dobogós lenne. Ide még visszajövünk.

Irány a Tres Torres
A fiatal erdő amin átmentünk
A kopár sziklák kezdenek dominálni, itt láttuk a kondor keselyűt
Már nem süt a nap, de megérkeztünk
Nem egy kondor keselyű, de aranyos
A saját sziklánk amit elfoglaltunk
Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+

További posztok amik érdekelhetnek

Panama a képeinken keresztül

Panama Panama annak ellenére hogy egy apró ország, elég stabilan megállja a helyét a turizmus-iparban. Az ország Karib tenger felöli oldalán világhíres tengerpartok, apró szigetek

Read More »

Chile képeinken keresztül

Chile Hogyan is lehet összefoglalni Chilét mint egy ország? Chilében olyan sok mindent lehet élvezni, tapasztalni, gyönyörködni, kipróbálni hogy nehéz is lesz rövidre fogni. De

Read More »

Inari, utolértük a sarki fényeket

Inari Inari észak Finnország első nagyobb települése és a Sami nép és kultúra központja. A Samik Európa egyetlen őshonos népcsoportja akik észak Lappföldön élnek és gazdálkodnak

Read More »

Leave a Reply