Már pár napja elhagytuk Trondheimet amit észak Norvégia kapujának tekintenek és beléptünk Nordland tartományba. Innen rengeteg komp és ‘gyors hajó’ járat van a számtalan kis szigetre közel s távol a Norvég-tengeren. Már csak pár kilométerre voltunk az északi sarkkörtől és a következő napokban át is hajóztunk rajta.
Nem is gondoltuk volna, de semmi perc alatt Gyuri kifogott egy gyönyörű makrélát. Annak ellenére hogy állandó hűtőnk nincs, tovább akart pecázni aztán bennszakadt a csali, aztán még egy. Tudni illik hogy bár sós vízben horgászni ingyenes Norvégiában, a csalik abszolút nem olcsók. A második csali elvesztése után még egy esélyt adtunk a dolognak, de amikor az is beakadt a Gyuri nem volt hajlandó ezt is elveszíteni. Mártival lehozatta az úszó gatyáját és bár kevés dolog van amit Gyuri kevésbé élvez mint a hideg vizet, belement a sarkkörtől pár kilométerre található fjordba……és bent is maradt egy jó 20 percre, mert nem csak a saját csaliját szabadította ki, de az előtte pórul járt számtalan horgász által ott hagyott csalikból is begyűjtött párat.
Emlékezetes este volt egy nagyon finom makréla vacsorával tetőzve.
Másnap reggel leparkoltunk a kikötőbe és mosolyogva felsétáltunk a kompra. Lovund szigetére indultunk amit Helgeland partvidékének a gyöngyszemeként emlegetik. A sziget maga kevesebb mint 5km2 alapterületű és mindössze 475 állandó lakosa van. Ami miatt viszont Lovund különleges hogy minden évben közel 300,000 lunda madár érkezik ide fészket rakni és fiókákat nevelni. Lovundnak meglepően enyhe a klímája, ezért ideális hely a madaraknak.
A komp utunk nagyjából 2 órás volt aminek majdnem minden percét a kinti fedélzeten töltöttünk. Felejthetetlen élmény volt az apró szigetek közt lavírozni, párszor megállni egy egy kikötőbe út közben és elképzelni milyen lehet itt az élet.
A következő reggel megint korán indultunk, ezúttal még messzebbre ki a tengerre. Bár kicsit fáradtak voltunk mivel jó későn értünk vissza Sammi-hez Lovund után, Traena szigetére nem minden nap megy komp, ezért ki kellett használnunk a lehetőséget másnap.
Traena körvonalait már évszázadok óta festő művészek, költők és fényképészek örökítik meg és sokan magabiztosan állítják hogy a földi paradicsom nem egy trópusi sziget a Csendes Óceánon hanem ez a gyönyörű sziget csoport amin átszel az Északi sarkkör. A kompon bemondták amikor átkeltünk a sarkkörön és még a monumentumot is látni lehetett a parton.
Az időjárással megint nagyon szerencsések voltunk, viszont ezúttal nem volt olyan sok időnk a vissza indulásig, mert a komp ott maradt a kikötőbe és pár órával később indult is vissza.
Traena szigetén van egy pár szobor és ‘műalkotás’ a partvonal mentén és bár szeretjük a művészetet ezeknek nem nagyon tudtuk megfejteni a mondandóját. Minden esetre vissza értünk még egy extra 30 perccel indulás előtt és élvezni tudtuk a kikötő hangulatát. A víz itt is olyan tiszta volt hogy több méterre le lehetett látni az aljára. Két kisfiú visongva búvárkodott a sziklák között és kagylókért merültek le felváltva. A nap olyan finom meleg volt hogy mi is kiültünk a sziklákra és megmártóztattuk a lábainkat.
Ilyen békés nyugalmas helyen lenni igazán feltölti az embert energiával és élet kedvel, bár elbeszélgettünk róla vajon milyen lehet itt télen amikor a napot nem látod hetekig. Egyszer ezt is meg szeretnénk tapasztalni.
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
Salar de Uyuni Bolívia dél-nyugati csücskén található Salar de Uyuni, a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje, vagy úgymond sós mocsara, vagy
Torotoro Miután már jó pár ismertebb helyet meglátogattunk a Bolíviai utunk során úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy nem olyan népszerű és kissé zötykölődős utat. A
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Hardanger Miután egy rövid kitérőt tettünk Risor kis kikötő városába Norvégia nyugati oldala felé indultunk tovább. Bergen volt kitűzve mint cél, mivel azt hallottuk hogy