Alta, a barlangrajzok otthona | Plan Pack Travel Repeat

Alta

Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni egy napra, ez pedig a híres UNESCO sziklarajzok múzeuma volt.

Magyar furgonos ismerősök mondták hogy nagyon érdekes végigsétálni a parkot, de szerintük belül a múzeum annyira nem érte meg a belépőt.

Hát mivel nagyon szép időnk volt aznap, inkább elmentünk egy túrára Alta mellett aztán terv szerint vissza megyünk a Múzeumhoz zárás után.

A Borras Vestre túrát ajánlották nekünk az infó központba mert közel is volt a városhoz és nagyszerű kilátást ígért.

Az információs központból visszaúton a kocsihoz megint megálltunk a Sarki Katedrális mellett ami jobban nézett ki napfényben mint előző este amikor alkonyatkor végigmentünk a központon.

A templomtorony az Auróra Boreálist szimbolizálja. Nagyon modern épület az biztos.

A túra ösvény a város szélén indult és jobbára szép őszi erdőkben sétáltunk, persze találtunk bőven gombát is a vacsoránkhoz, ami soha nem egy elhanyagolható tényező. Ezen felül végre találtunk úgy nevezett felhő bogyót ami Skandináviába egy nagyon szezonális étel kuriózumnak számít rengetegszer láttuk a leveleit, de gyümölcs soha nem volt rajta. Már egy ideje szezonban voltak, mivel a boltokban minden formába árulták (friss, fagyasztott, vagy lekvár) de nagyon drága volt.

Storforsba volt szerencsénk frissen is szedni és házi lekvárként megkóstolnunk; nem igazán hasonlítható máshoz az íze. Frissen van egy krémes, szinte virág méz édes íze. Nagyon nagyon finom.

Miután felértünk a túra ösvény tetejére jól esett egy kicsit leülni, mivel még maradt egy kis izomlázunk a Store Blamann túráról Tromsoban amit két nappal korábban csináltunk.A túra valóban kellemes volt, bár a napokig tartó esőzés miatt elég sáros volt az ösvény.

A múzeum 3-ig volt nyitva,mi fél öt felé értünk oda. Valóban minden üres volt és zavartalanul el tudtuk menni a kinti ösvényeken. Nem voltunk egyedül, párszor találkoztunk másokkal is, úgyhogy nem volt hallatlan dolog hogy valakik kihagyják a múzeumot és inkább Google segítségével végig mennek a kinti szikla ösvényen. Nem kellett kerítést mászni, se biztonsági őr elől bujkálni, mi úgy gondoljuk ez nem véletlen hogy nem zárták le a területet.

Két nagyobb kört lehet végig járni a múzeumtól nem messze. Az elsőn kicsit osztott volt a véleményünk, mert elég gyakran a letisztított sziklák túl messze voltak az ösvénytől hogy ki lehessen venni az ábrákat.

Ez a partszakasza Altának már 5000 évvel időszámításunk előtt lakott volt. A rajzok amik a sziklákon találhatók 5000 év leforgása alatt készültek. A tudósok úgy gondolják hogy az évezredek alatt itt élő közösségeknek ez a partszakasz egy amolyan találkozó helye volt és a rajzok az akkori élet sajátosságait örökítik meg.

A parkban több ezer motívumot katalogizáltak amik egyértelműen mutatják hogy nem csak a tenger mellett elő törzsek használták ezeket a köveket hanem a hegyekből érkező vadászok is. Az állatok és a tevékenységek amik még vannak örökítve amik a kultúrák diverzitásáról és a köztük eltelt idő különbségekről árulkodnak. Hihetetlen volt itt sétálgatni azt látva hogy több ezer évvel ezelőtt az őseink itt hagyták a nyomaikat, és a tudásukat a jövő generációinak.

A második kört kicsit könnyebb volt élvezni, mert itt a faragásokat átfestették festékkel ami még is óvja és könnyebben láthatóvá is teszi őket. Mivel a sziklarajzok keletkezésének idejéből írásos források nem maradtak fenn, az ábrázolások célját illetően csak feltételezések vannak. A rajzok a különböző lehetséges magyarázatok szerint például sámánista szertartások, varázslások eszközeiként szolgálhattak, de lehettek törzsi jelképek, egyfajta történetábrázolás, vagy pusztán a művészi önkifejezés eredményei is. Mivel hosszú időszakot és számos témát ölelnek fel, akár a fenti magyarázatok közül több is érvényes lehet. A leggyakoribb témák az állatok, a halászat, vadászat és a mindennapi élet tevékenységei, eszközei.

Az esténként egy festői tóparton töltöttük ahonnan másnap terveztük elérni Nordkappot, bár egy kis bukkanós föld ösvényen mentünk le, nem számítottunk problémára. Igen ám de este esett egy kis eső, és pont annyi hogy a földből sár lett és az út minősége miatt képtelenek voltunk lendülettel felmenni. Egy stresszes 15 perces küszködés után amikor már szegény Sami kissé keresztbe állt elég közel egy fenyőfához, Márti felment az úthoz ‘keresni’ egy megmentőt. Na a délelőttnek lőttek, gondoltuk, ki jár erre egy olyan kocsival ami a mi kis 3.5 tonnás kocsinkat dombnak felfelé egy sáros útról kirángatja. Ja és persze kötele is van hozzá.

Nem is hittük volna, de alig 10 perc után egy munkás furgont integettünk le (egy 4×4-es Mercedes Sprintert) és minden nagyobb dráma nélkül 5 perc alatt újra aszfalton voltunk.

Az emberek jóindulata és segítő készsége Skandináviába továbbra is bámulatba ejtett minket, kb ugyanannyira mint amivel szembe jöttünk az úton egy pár kilométerrel később: egy gyönyörű rénszarvas.