Az első megállónk a kolumbiai határ után Ecuadorban, Otavalo volt. A Kolumbiában töltött két hónapunk után határozottan éreztük a különbséget az emberekben, öltözetben, ételekben és még a klímában is. Ecuador északi részét viszonylag sokan kihagyják és inkább a fővárost Quitot és a Galápagos szigeteket látogatják meg.
Eleinte nem volt kidolgozott tervünk, de végül majdnem egy hetet töltöttünk el Otavalóban; élvezettel fedeztük fel a környéket, sokat kirándultunk gyönyörű természetben, vulkánokat másztunk meg, jártuk a piacokat és próbálgattuk a helyi különlegességeket.
Ha valaha Ecuadorban vagy és Otavalót látogatod meg, mindenképpen tervezzél bele egy szombatot. Szombaton az egész belváros egy összefüggő piaccá változik ahol megszámlálhatatlan féle és fajta szépet és finomat, praktikusat vagy szuvenírt lehet venni.
A legtöbb látogató a központhoz közeli kézműves piacot célozza be, de ez csak a töredéke a kínálatnak. Van egy hatalmas csarnok ahol minden féle gyümölcs, zöldség, tejtermék, pékáru, fűszer kapható és innen nem messze van az élő állatok árusítása, ahol akár tehenet, fürjet, pulykát, nyulat vagy tengeri malacot is lehet venni élve, feldarabolva vagy akár már elkészítve is.
Otavalót az Andok hegység veszi körül és az itt élő emberek nagyon egyszerű és hagyományokhoz hű életet élnek. Eddigi utunk során sehol sem láttunk az utcákon ilyen sok járó kelőt népi viseletben mint itt. Az asszonyok vastag szoknyákat és színpompás sálakat viselnek és a hosszú hajukat befonva és szalagokkal körbe tekerve tartják. Az utcák színesek és forgalmasak és reggeltől estig nyüzsgés van; mégis sokkal nyugodtabb és békésebb volt a hangulat mint Kolumbiában. Az apró termetű emberek sokkal visszahúzódóbbak voltak mint amihez szoktunk, de ezzel szemben még mindig barátságosan és néha kíváncsisággal viszonyultak hozzánk.
Otavalo környéke nagyon szép természeti adottságokkal rendelkezik. A helyi buszokkal el lehet látogatni környező parkokba, vulkánokhoz és vízesésekhez úgyhogy a szabadtéri programok kedvelői előnyben vannak. Meglepő módon a piaci napot leszámítva nagyon kevés külföldi látogatóval találkoztunk.
Az egyik legmagasabb vulkán a környéken az Imbabura vulkán 4630 méteres csúccsal és függetlenül attól hogy a tetejét gyakran felhő fedi úgy gondoltuk ha már eddig jöttünk meg is másszuk. Egy kis utánanézés után kitaláltuk a buszokat és egy rögtönzött tervet a látogatásra. Közepes nehézségűnek volt leírva a túra amihez nagyjából öt óra volt szükséges.
Nem gondoltuk hogy túl nehéz lesz aztán természetesen ahogy mint általában elég drasztikusan módosult a tervünk………
Ibarra a szomszédos város Otavaló mellett és minden nap jönnek mennek a buszok a kettő között kb 5 percenként (igen, ekkora a forgalom a két kis város között), a jegy kb 150Ft-ba kerül a 40 perces útra. Ibarrából aztán egy kisebb helyi buszra kell felszállni ami egy Esperanza nevű kis hegyi faluba megy. Ezen a buszon szóltunk a buszsofőrnek hogy a hivatalos túra útvonal kezdeténél tegyen ki minket, mivel ott nincs kinevezett buszmegálló. Az egész folyamat simának tűnt kivéve amikor már jócskán elmentünk a vulkán oldala körül ahol elméletileg mi úgy tudtuk hogy lennünk kellett volna; már csak mi voltunk a buszon amikor elkezdtem kihajolni és megpróbálni elkapni a sofőr szemét a visszapillantó tükörbe. Pár próbálkozás után sikerült és amikor észrevett minket láttam a szemein amitől féltünk…..elfelejtett minket lerakni. Még pár percig ment a busz, de határozottan lelassult aztán a sofőr még három négy gyors pillantás után egyszer csak megállt egy mező mellett és azt mondta hogy itt kel felmennünk. Rákérdeztünk hogy biztosan jó helyen vagyunk-e de ő csak legyintett a szántó felé. Nem tudtunk mást tenni úgyhogy leszálltunk és elindultunk valakinek a kertjének az alján a sofőr legyintésének az irányába.
Ahonnan indultunk még csak nem is láttuk Imbaburát, de cirka egy órával később amikor szántásokon gázoltunk át már láttuk és kétségünk nem volt afelől hogy a sofőr legalább 10 kilométerrel odébb rakott le minket.
A következő két-három órában megkérdeztünk pár gazdát akik éppen a földjükön dolgoztak, hogy merről tudjuk megmászni a hegyet; többnyire csak rázták a fejüket. De mi láttuk a vulkánt és a táj határozottan kezdett meredekebb lenni, úgyhogy gondoltuk valahol csak kikötünk, elvégre kirándulni indultunk.
Végül amikor már egészen szép kilátások kezdtek kialakulni körülöttünk egy kis kunyhóhoz értünk ahol egy kedves asszony elmagyarázta merre kell mennünk hogy végre rátérjünk a hivatalos ösvényre.
Mindent összevetve egy szép kirándulós napot töltöttünk az Imbabura vulkán körül, amit nyilván nem másztuk meg a csúcsig, mivel egy kb 4 órás hátránnyal indultunk, de nagyszerű panorámákat élveztünk Ibarra városa felé. Még egyszer saját hibánkból is eltévedtünk és egy rossz ösvényt követtünk amiről azt hittük hamarabb fel jutunk a hegycsúcsra, de a vége az lett hogy csak négykézláb botorkáltunk a meredek szakadékok szélén a bökős bokrok között egy extra órát.
Visszanézve egy emlékezetes napunk volt és nem számított hogy az eredeti célt nem értük el, de igazándiból mi utazás közben azt valljuk hogy legyen egy terv, de azt mindig tudjuk módosítani.
Nagyon szép kilátást élveztünk a vulkán oldaláról is, de tudtuk hogy nem időzhetünk túl sokáig mivel az utolsó busz Esperanzából 4-kor van a hegy lábánál…vagy 4:30-kor……nem kaptunk pontos infót úgyhogy biztosra akartunk menni.
Ha Otavalóban vagy és nem akarsz hosszabb túrába kezdeni akkor egy jó kis program lehet elsétálni a Kondor Parkba Otavaló közelében. A városból felfelé egy 45 perces séta nagyon szép kilátással jutalmaz meg. A belépő nagyjából 1500Ft és ha jókor mész láthatod ahogy a madarak szabadon repülnek a hegyvonulatok mentén. Az andoki kondort látni repülni egy igazán felejthetetlen élmény amit mi csak sokkal később tapasztaltunk Patagóniában.
Otavalotól nem messze található a Cotacachi Cayapas Rezervátum ami egy vulkán kráter körül kialakított túra útvonal. A kör amit meg lehet tenni 18 km hosszú, egy viszonylag könnyen járható terepen. Azt ajánlják számolj rá 5 órát, de ha olyan vagy mint mi és szeretsz elidőzni és gyönyörködni a kilátásban vagy jócskán lelassul a tempód amikor felfedezed hogy marékszám terem a vad áfonya az ösvény mellett, jobban jársz ha 6 órára tervezel.
Hogy eljuss a Cotacachi Rezervátumba Otavalóból buszra kell szállni és a szomszédos faluból pedig egy taxit kell felfogadni, mert nem megy ki egészen odáig a busz. A taxissal lehet egy kicsit alkudni ha lebeszéled vele hogy ő jöjjön vissza érted 5-6 óra múlva (ez fontos mivel ha senki nem jön érted ott ragadsz) ; Mi is ezt csináltuk és oda vissza fizettünk 3000 Ft-t.
A park bejáratánál van egy jól kiépített információs központ ami egy kis geológiai betekintést ad a környék kialakulásának a történetére, kicsit tanulhatsz az állat és növény világról és az anno itt élő törzsek kultúrájáról,csak Spanyolul.
Nagyon sok gyönyörű (és védett!) virág terem a kráter körül, de minket sokkal jobban foglalkoztattak az áfonya bokrok. A hegyoldalon többször is láttunk helyi családokat szedni a bogyókat kosár számra, úgyhogy volt bőven mindenkinek.
A túra gyönyörű panorámákat ad a kráter különböző oldalairól, de a túra az utolsó harmadán átvisz egy erdős szakaszon és amikor a másik oldalon kiérkezel egy magaslati szélcsatornába találod magad úgyhogy mi örültünk a pulcsiknak amiket addig egész nap a táskában hoztunk. Ezen az oldalon még a növényzet is egészen más volt, magas fenyő fákkal a kis áfonya bokrok és vadvirágok helyett. Maga a park hatalmas biodiverzitást foglal magába, 300 méterről ahol sub-trópusi erdők vannak egészen 4990 méterig ahol már az Andoki Kondor él.
Ha szeretsz kirándulni ezt a programot nagyon tudjuk ajánlani. Belépőt nem kell fizetni, csak az oda jutást. Az egész séta alatt mindössze háromszor találkoztunk másokkal, és elég biztosak voltunk hogy nem mindenki vállalja be az egész kört. Sokan befizetnek a hajókra is amik a kis szigetet kerülik meg a kráter közepén. A víz ami felgyülemlett a vulkán kráterében gyönyörűen tiszta és eléri a 200 méter mélységet is.
Saltstraumen Saltstraumen egy váratlan és kissé inkább negatívan emlékezetes megállónk volt Norvégiába. A reggelünket lassan kezdtük el a kis parkolóban ahol csak egy “szomszédunk” volt.
Huaraz Huaraz egy egészen különös helyet kapott az emlékeink és élményeink között Dél-Amerikában. Peru felvidéke nagyon népszerű a túrázási és hegymászási lehetőségei miatt, de mi
Ecuador Ecuador egy csodálatosan sokszínű ország már csak a természeti adottságai miatt is; a világon itt található a legtöbb madár és orchidea fajta, többek között
Santa Teresa Dél-amerikai utunk során több tucatnyi nemzeti parkban jártunk és persze természeti szépség kategóriában Patagóniával nem lehet sok mindent összehasonlítani, de Santa Teresa Nemzeti
Valparaíso Chile partvonala közepén fekszik Valparaíso, mindössze másfél órára a fővárostól Santiagotól. A 19. században volt Valparaiso nagy fellendülése amikor Latin-Amerika legfontosabb kikötővárosává emelkedett. Az ipari
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
This Post Has One Comment
Sorry you didn’t get to the peak of the volcano ☹️