Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők helyett itt száraz sivatagos volt a táj, hatalmas kaktuszokkal és más szúrós cserjékkel tele. A száraz és meleg klímát a közelben fekvő Sierra Nevada hegységnek köszönhetik. A látogatók túlnyomó többsége aki Santa Martába jön, többnyire a tengerpart miatt érkezik, a strandolás mellett ugyanis a kristály tiszta víz és a természetes korall zátonyok miatt kiválóan lehet búvárkodni.
Santa Marta a tartomány legrégebbi városa; a Spanyolok eredetileg 1525-ben alapították mint egy kereskedelmi központot. A város önmagában is megér egy napos programot legalább de rengeteg a látnivaló Santa Marta környékén is ezért (velünk együtt) sokan egy kiinduló pontként kezelik ahonnan ide oda ellátogatnak egy két napos kirándulásokra.
Santa Martából el lehet menni Tagangába, Mincába, Palominoba, vagy a Tyrona Nemzeti Parkba is, a busz közlekedés kicsit kaotikus, de arányokban véve olcsó és megbízható.
A szabály a következő: útviszonyoktól függetlenül, ha te előzni akarod az előtted lévő járművet akkor kezdj el dudálni és vágj bele. Aki szembe jön veled és hallja hogy dudálsz, taposson a fékbe, mert te már az ő sávjába vagy és nincs vissza út. Ez “halál”komoly, mivel gyakran több száz kilométeren keresztül szinte soha sem lehet belátni az utat (kanyargós hegyi utak), így oldják meg a helyiek. Na és persze nem lehetett nem észre venni ijesztő rendszerességgel a kis kereszteket az út szélén ahol valakik életüket vesztették. Volt jó pár kanyar ahol valószínűleg egy busz esett le az útról, mert vagy 20 kereszt volt egy csoportba.
A mi utunk Santa Martába 11 órás volt, és határozottan élveztük. Sok helyen megállt a busz ahol lehetett enni, inni vagy kicsit nyújtózni. Az egyetlen meglepő panaszunk az volt hogy a kinti harmincöt fokos hőségre való tekintettel a buszt talán tizenöt fokosra hűtötték, úgyhogy az első megállónál meg kellette kérnünk a sofőrt hogy had vegyünk ki a nagy táskáinkból meleg ruhát. Sok helyi alapból vastag takarókat hoz fel a buszra, hát megtanultuk. Amúgy ez egy tipikus utazás, mint utána szinte minden alkalommal tapasztaltuk Dél-Amerikában hogy a buszokat túlhűtik, a pulóver és takaró kötelező, vagy a megfázás szinte garantált.
La Victoria az egyik leghíresebb ültetvény a tartományba. Egy Britt család alapította (ilyen névvel ugyan ki gondolná )és működtette az 1800-as évektől kezdve és amikor szabadság harcok dúltak a környéken a legtöbb ültetvényt kirabolták és tönkre tették. Csak a La Victoria ültetvény maradt fenn, mert a tulajoknak volt elég pénzük lefizetni a gerillákat. Mind-e mellett azért is érdemes elmenni az ültetvényhez hogy tanulhass a régi kávé feldolgozási technológiáról, ugyanis a mai napig az eredeti technológiát alkalmazzák ami víz erején és gravitáción alapszik. Igazán érdekes program volt számunkra, és a túra végén pedig annyi kávét próbálhattunk ki amennyit csak akartunk. Jól felpörögve mentünk tovább innen az biztos.
Az ültetvény látogatás után még tovább sétáltunk és találtunk pár nagyszerű kilátó pontot és pihenő helyet is.
Taganga nagyon közel van Santa Martához és a buszok szinte 10 percenként mennek a kettő között. Itt vannak a legszebb (de sajnos egyben legzsúfoltabb) tengerpartok, a kristály tiszta víz a homokos száraz sziklás part mellett egy érdekes kontrasztot alakít ki. Mi nem sokat strandoltunk, inkább egy kiránduló ösvényen mentünk végig a sziklák mentén.
A másik ok amiért másodszorra is vissza mentünk Tagangába, mert komolyan fontoltuk hogy befizetünk néhány nap búvárkodásra. A környéken vannak elismerten a legszebb (és legolcsóbb) búvár helyek és a parton sorakozó hajók mind arra várnak hogy kivihessenek csoportokat a közeli kis szigetekre. Sajnos nem jött össze, pedig foglaltunk is helyet, de Márti elég beteg lett pár napra, úgyhogy lemondtuk.
Sokan kivitetik magukat a kis szigetekre egy napra, másokat pedig nem zavar a tolongás a Playa Grande-n ami a fő partvonala Tagangának.
Nekünk távol a tömegtől volt egy szép napunk. Találtunk pár apró öblöt ahol a helyi halászok sziesztáztak az árnyékban. Nagyon tetszettek nekünk ezek a nagy kaktuszok is, kicsit Texas-i hangulatot nyújtottak.
A Tayrona Nemzeti Park a legnépszerűbb látnivaló Kolumbia Karibi partján. Rengetegen mennek oda, de nagyon különböző élményekkel távoznak. A természeti adottságai a parknak nyilvánvalóak, és mindenki egyet ért hogy káprázatos, do sokaktól azt hallottuk, hogy túl drága lett a park látogatása. Nem csak a belépőt kell fizetni, hanem extra fuvart a bejárattól, kemping helyért, fürdő vízért stb stb mind jócskán extrát kell leperkálni.
Ha rövid időre vagy Kolumbiába és a természet vonz, akkor feltétlenül tudjuk mi is ajánlani (pár utazó társunk mutatott képeket nekünk). A park területén meg lehet látogatni a Cabo San Juan hegyekben ősi romokat és egy indián közösséget is, a Kogi népet, akik bemutatják hagyományaikat (természetesen szép árat kérnek érte).
Tayrona után még egy óra busszal Palomino kis városa. Ez az apró település csak most kezdett el ráhangolódni a turizmusra. Gyönyörű tengerpartja van, de maga a város még autentikus, vagyis még egy valódi képet mutatnak az ott élőkről. A part irányába a várostól kifele menet már most sorakoznak az építkezések és az újonnan megnyílt nagyon modern és kényelmes szállás helyek, bárok és éttermek. Jól néztek ki, de mivel ötszörös áron adták a sört meg még a leg alapvetőbb ételeket is, mi vissza gyalogoltunk a városba és egy helyi menüs étterembe ettünk. Volt egy olyan érzésünk hogy ha ide jönnénk vissza akár csak egy év múlva is, egy más világ nyílna meg előttünk.
A második napunkon amit Palominoban töltöttünk inkább felfelé a hegyekbe mentünk, kicsit távolabb mindentől. Itt élnek még a hagyományaikat őrző családok akik földművelésből élnek. Távolabb a tengerparttól lehetett csak igazán látni a valódi életét a kolumbiai kis falunak .
Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé
Penco Penco egy olyan kis város a chilei partvonalon amit nem sokan tűznek ki mint uticél. Mint a legtöbb környező település, Penco is a halászatból
Ybycui Nemzeti Park Paraguay nem a turizmusáról híres, vagy a Nemzeti Parkjairól, de az itt töltött időnket nagyon is élveztük többek között ezért is. Paraguay
Baños de Agua Santa Miután Ecuadorba érkeztünk már napokon belül sokat hallottunk Bañosról mint egy nagyszerű hely olyanoknak akik szeretik a természetben tölteni a szabadidejüket. Egy
Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha
Bolívia Bolívia nem túl gyakran kerül a Dél-Amerikába utazók bakancslistájára (kivéve talán Salar de Uyuni), és ez nem feltétlenül meglepő mivel a legszegényebb ország a