Machala

Machala, Ecuador dél-nyugati részén terül el és nem meglepő módon nem vonzza magához a külföldi turistákat. Miért? Az okok egyszerűek; egy mezőgazdasági övezetben lévő perui határ közelségében lévő kis városról van szó ami az elmúlt évtizedek során gazdaságilag sokat fejlődött de a turizmus fejlesztése nem igazán volt prioritás. Összességében, nincs itt semmi amit érdemes látni turista szemmel. De mi a helyzet ha egy utazó szemével próbáljuk a helyet felfedezni?

A történet része hogy mi is csak azért kerültünk ebbe a kis városba, mert még az első megállónknál észak-Ecuadorban megismerkedtünk egy nagyon klassz helyi sráccal aki angol tanárként dolgozott. Az ő családja élt Machalába és oda hívott meg minket egy kicsit megtapasztalni az igazi Ecuadort. Ilyen meghívásokat sohasem utasítottunk el.   

A srác családja valójában egy apró faluban éltek Machalától nem messze és mint a legtöbb ember, nekik is saját kakaó és banán ültetvényeik voltak. A falu neve Corralitos volt, erről a helyről kb nulla információt lehet találni a neten.

Egy pár napra belemerültünk az ecuadori falusi életbe, ahol az emberek keményen dolgoznak, a családot mindenek felett becsülik és szeretik a saját szabályaik szerint röplabdázni (equaball, equa-valley) . 

Mihez is kezdtünk Machalában?

Nos mivel első sorban vendégek voltunk egy jó részét az időnknek a házigazdánkkal töltöttük és mivel ő is éppen csak látogatóban volt, sok barátjával szervezett találkát. Jó pár elég ‘nyugati stílusú’ étterembe mentünk el jobbára egy nemzetközi tanár brigáddal. Mint kiderült, Ecuadorban angolt tanítani egy elég kényelmes és biztos karrier. 

Péntek este a tanár brigáddal

Volt egy napunk amikor csak bementünk a várost felderíteni. Megtaláltuk az addigra már ismert jellem vonásait egy tipikus Dél-amerikai városnak. Nyüzsgő terek, hatalmas piacok, de ami Machalát kicsit elválasztotta az átlagtól a tengerpart mentén sorakozó éttermek és helyi nyaralókra kiépült sétány. Itt meg lehetett venni mindent ami egy idillikus családi hétvégéhez kell a tenger partra.

A helyi piac
A kikötő mentén sorakozó éttermek

playa jambeli

Ha egy egy napos kiruccanásra vágysz Machalában, az egyik legjobb helyi opció a Playa Jambeli. Ez egy kis sziget Machalától nem messze ahol szép homokos tenger partok várják azokat akik a város kikötőjéből induló vízi taxikkal mennek ki napi szinten. Mi pont vasárnap sétáltunk el a kikötőbe és az emberek tömkelege elvette a kedvünket hogy heverésszünk a homokba egy kis szigeten több száz gyerekes családdal.  

A kővé vállt erdő

Machalától nem messze van egy nemzeti park ahol a világ legnagyobb kővé szilárdult fáit lehet megnézni. Az itt található fosszíliák elérik akár a két méter átmérőt és tizenöt méter hosszat. Ha érdekel a geológia ezek a 100 millió éves fák igazán megérnek egy kitérőt.

A Puyango park egy 2659 hektáros védett terület aminek nagy része egy veszélyeztetett trópusi száraz erdő. Ez a növény és állat világ fokozottan védett mivel a világon kevés hasonló terület maradt meg érintetlenül Ecuadorban.

Huaquillas, a piac ami átszeli a határt

Egy emlékezetes és egyedi élmény volt elmenni a házigazdánk szüleivel a havi bevásárlásukra Huaquillas városába. Ez a város a perui és ecuadori határon fekszik, de olyan szinten hogy mindenféle igazolás és útlevél nélkül lehet egyik boltról a másikra menni, pontos ország határtól függetlenül; vásárolgatni mindenféle adó és vám mentes termékeket, legyen az élelmiszer, ruha, alkohol, elektronika vagy akár házi állat. 
Nagyon kaotikus volt a hely, de mivel jóformán csak követtük a házigazdáinkat nem volt semmi probléma. Ők tudták hogy a fehérnemű olcsóbb Ecuadorban, de a telefon és az alkohol jobb áron van Peruban.
Egy zajos, tolongós pár óra után beültünk a perui oldalon egy étterembe ahol megkóstoltuk az első cevichénket Dél-Amerikában.
Az ecuadori oldal
Hoppá, hirtelen Peruban találtuk magunkat
Huaquillas
Márti majdnem megvette mindkettőt

állj be a helyi szurkolók táborába

Az ecuadoriak nagyon sportos népség és a kedvenc sportáguk a kézilabda…vagyis a kézilabda, helyi szabály módosításokkal. Ecovolly-nak hívják, csapatonként csak három emberrel. A helyiek heti szinten megmérkőznek egymás ellen, saját mezekkel és szurkoló táborokkal találkoznak. Nagyszerű hangulata volt a délutánnak, rengeteg helyi jött össze, szomszédok, szurkolók stb. Mindenki hozott valamit inni vagy enni a közösbe. A meccsek délbe kezdődtek, de másnap hajnali 6-kor még ment az iszogatás és beszélgetés a pálya mellett. 

Machala nem volt és biztosan állíthatjuk hogy a közel jövőben nem is lesz egy népszerű turista paradicsom. De amit itt tapasztaltunk az egyszerű, dolgos mindennapok nyugodtságában és a helyiek őszinte vendég szeretetében felért bármilyen felkapott és divatos élmény turizmussal. Az ehhez hasonló őszinte betekintés az emberek életébe a világ másik oldalán az egyik ok amiért utazunk.

Share on facebook
Facebook
Share on pinterest
Pinterest
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+

további posztok amik érdekelhetnek

Cali…Miért ne?

cali Cali sosem volt a bakancs listánkon, de párszor az utunk során már tettünk kitérőket a Couch Surfing közösség miatt. Így keveredtünk Caliba is. A

Read More »

Leave a Reply