Machala, Ecuador dél-nyugati részén terül el és nem meglepő módon nem vonzza magához a külföldi turistákat. Miért? Az okok egyszerűek; egy mezőgazdasági övezetben lévő perui határ közelségében lévő kis városról van szó ami az elmúlt évtizedek során gazdaságilag sokat fejlődött de a turizmus fejlesztése nem igazán volt prioritás. Összességében, nincs itt semmi amit érdemes látni turista szemmel. De mi a helyzet ha egy utazó szemével próbáljuk a helyet felfedezni?
A történet része hogy mi is csak azért kerültünk ebbe a kis városba, mert még az első megállónknál észak-Ecuadorban megismerkedtünk egy nagyon klassz helyi sráccal aki angol tanárként dolgozott. Az ő családja élt Machalába és oda hívott meg minket egy kicsit megtapasztalni az igazi Ecuadort. Ilyen meghívásokat sohasem utasítottunk el.
A srác családja valójában egy apró faluban éltek Machalától nem messze és mint a legtöbb ember, nekik is saját kakaó és banán ültetvényeik voltak. A falu neve Corralitos volt, erről a helyről kb nulla információt lehet találni a neten.
Egy pár napra belemerültünk az ecuadori falusi életbe, ahol az emberek keményen dolgoznak, a családot mindenek felett becsülik és szeretik a saját szabályaik szerint röplabdázni (equaball, equa-valley) .
Nos mivel első sorban vendégek voltunk egy jó részét az időnknek a házigazdánkkal töltöttük és mivel ő is éppen csak látogatóban volt, sok barátjával szervezett találkát. Jó pár elég ‘nyugati stílusú’ étterembe mentünk el jobbára egy nemzetközi tanár brigáddal. Mint kiderült, Ecuadorban angolt tanítani egy elég kényelmes és biztos karrier.
Volt egy napunk amikor csak bementünk a várost felderíteni. Megtaláltuk az addigra már ismert jellem vonásait egy tipikus Dél-amerikai városnak. Nyüzsgő terek, hatalmas piacok, de ami Machalát kicsit elválasztotta az átlagtól a tengerpart mentén sorakozó éttermek és helyi nyaralókra kiépült sétány. Itt meg lehetett venni mindent ami egy idillikus családi hétvégéhez kell a tenger partra.
Machalától nem messze van egy nemzeti park ahol a világ legnagyobb kővé szilárdult fáit lehet megnézni. Az itt található fosszíliák elérik akár a két méter átmérőt és tizenöt méter hosszat. Ha érdekel a geológia ezek a 100 millió éves fák igazán megérnek egy kitérőt.
A Puyango park egy 2659 hektáros védett terület aminek nagy része egy veszélyeztetett trópusi száraz erdő. Ez a növény és állat világ fokozottan védett mivel a világon kevés hasonló terület maradt meg érintetlenül Ecuadorban.
Az ecuadoriak nagyon sportos népség és a kedvenc sportáguk a kézilabda…vagyis a kézilabda, helyi szabály módosításokkal. Ecovolly-nak hívják, csapatonként csak három emberrel. A helyiek heti szinten megmérkőznek egymás ellen, saját mezekkel és szurkoló táborokkal találkoznak. Nagyszerű hangulata volt a délutánnak, rengeteg helyi jött össze, szomszédok, szurkolók stb. Mindenki hozott valamit inni vagy enni a közösbe. A meccsek délbe kezdődtek, de másnap hajnali 6-kor még ment az iszogatás és beszélgetés a pálya mellett.
Machala nem volt és biztosan állíthatjuk hogy a közel jövőben nem is lesz egy népszerű turista paradicsom. De amit itt tapasztaltunk az egyszerű, dolgos mindennapok nyugodtságában és a helyiek őszinte vendég szeretetében felért bármilyen felkapott és divatos élmény turizmussal. Az ehhez hasonló őszinte betekintés az emberek életébe a világ másik oldalán az egyik ok amiért utazunk.
Montezuma Ha egy eldugott bohém trópusi paradicsomot keresel Costa Rica-bán nem nagyon kell tovább nézned mint Montezuma a Nicoya félsziget déli csücskén, a Csendes Óceán
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
Trondheim Trondheim, Norvégia harmadik legnagyobb városa a 63-ik szélességi fokon van. Bár jópárszor hallottuk hogy Norvégia legszebb városa Bergen, miután mindkettőt alaposan végig barangoltuk, kétsége kívül
Penco Penco egy olyan kis város a chilei partvonalon amit nem sokan tűznek ki mint uticél. Mint a legtöbb környező település, Penco is a halászatból
Santa Marta Üdvözlünk Santa Martában! Kolumbia Karibi partja nem égészen olyan volt mint amit Panamában és Costa Ricában megszoktunk; kókusz pálmák és dús zöld erdők
Hardanger Miután egy rövid kitérőt tettünk Risor kis kikötő városába Norvégia nyugati oldala felé indultunk tovább. Bergen volt kitűzve mint cél, mivel azt hallottuk hogy