Bolívia képeken keresztül
Bolívia Bolívia nem túl gyakran kerül a Dél-Amerikába utazók bakancslistájára (kivéve talán Salar de Uyuni), és ez nem feltétlenül meglepő mivel a legszegényebb ország a
A Laguna 69 az egyik legnépszerűbb egy napos túra a perui Andokban. Huaraz és Caraz, két hangulatos kisváros található viszonylag közel hozzá ahol a túrázni vágyók szállást találhatnak. Ha van saját járműved, érdemes átgondolni hogy bevállalható-e ez a kis kiruccanás, mivel nagy része az útnak rossz minőségű, laza szerkezetű zúzott kőút, gyakran nagyon meredek és kanyargós szakaszokkal; négy kerék meghajtású kocsinak való terep. Nekünk ez volt az első nagyobb kiruccanásunk az új motorunkon és párszor megálltunk pihenni, vagy gyönyörködni a tájban. Nem volt a legegyszerűbb első túra, de a motor jól vizsgázott, már itt elkezdtük dicsérni a ‘zsenialitásunkat’ mivel nem hagytuk hogy rábeszéljenek a kereskedésben hogy a gyári terepgumikat cseréljük le utcaira. A szervezett utazást választóknak érdemes tudni hogy mindkét városban akad bőven túra szervező iroda ahonnan minden nap indulnak mikró buszok a csoportokkal. Huaraz az olcsóbb kiindulási pont, a buszjegy és a parkolás összesen k.b. 6000 Ft.
A Huascaran Nemzeti Park bejáratához a legközelebbi kis falu Yungay, valójában innen indulnak a meredek burkolat nélküli utak fel a hegyekbe. Ahogy haladsz felfelé az úton, a táj érzékelhetően megváltozik, a növényzet ritkul, a hőmérséklet csökken és kietlenné változik a táj. Hatalmas kő falak vesznek körül az út mindkét oldalán és a sziklák tetejét gyakran felhő takarja. Magas vékony fenyőfák sorakoznak az út mentén amik kicsit eltakarják előled hogy milyen mély is a szakadék az út szélén. Ha vezetsz, érdemes az utat figyelni a táj helyett mivel itt nem divat a védőkorlát.
A park bejáratánál van néhány kis kunyhó ahol lehet szerezni információt a túráról vagy a várható időjárásról és persze itt kell kifizetni a belépőt/parkolási díjat. A spanyol tudás elengedhetetlen, angolul nem sokan beszélnek az ‘átlagemberek’ közül, persze a külföldi turistákra szakosodott ügynökségek kivételt képeznek.
A kapuk után még jópár kilómétert kell vezetni a parkolóig ahonnan a gyalog túra indul a Laguna 69-hez.
Az első Laguna ahova elérsz a Chinancocha. Aki nem vágyik egy megerőltető napra az itt is maradhat a Lagunát körbe sétálni, vagy akár egy kis csónakot bérelni hogy a gyönyörű türkiz vízen evezhessen.
A víz a Lagunában káprázatos volt, de mivel már késésben voltunk az igazi túra elkezdéséhes, pár gyors kép után vissza pattantunk a mocira. Innen még egy 20 percet mentünk.
A parkoló valójában csak egy nagy füves terület volt egy apró kis kunyhóval mellette.
A séta egy szép zöld völgyben indul el, tele öreg fákkal, bokrokkal és mohával borított sziklákkal. Az ösvényt könnyű követni mivel egy kis kanyargó patak csobog mellette. A víz olyan tiszta mintha üvegen néznél át.
Minél tovább mész, a völgy egyre jobban szélesedik ki aztán óhatatlanul elindul az út fölfelé. Láttunk pár nyulat és tehenet legelészni, de nem úgy tűntek hogy izgatja őket a jelenlétünk.
Korábban említettük hogy késve indultunk és ez egyre nyilvánvalóbbá vált, mivel senki más nem volt a völgybe csak mi. A többi kiránduló már vagy a lagunánál volt, vagy már el is indult visszafele.
Az első emlékezetes látványosság számunkra egy hatalmas fa volt. A ritka ágú kis bokrok között ez az óriás uralta az egész völgyet. Eltűnődtünk vajon milyen öreg lehet és hogy miféle mágikus vízforrásra lelhetett a gyökereivel hogy ilyen nagyra nőtt a sziklás talajban ilyen magason. Talán itt lehet a bejárat Csodaországba, hát rendesen körbe is jártuk de mi nem találtuk.
Nem sokkal a fa után a völgy “elfogyott” és rájöttünk hogy innen már csak felfelé tudunk menni. Hátunk mögött egy hatalmas vízeséssel elindultunk a felfelé kanyargó úton.
Mostanra már két órája elindultunk és még mindig nem találkoztunk más túrázókkal. Próbáltunk kicsit gyorsítani a tempón, de a magaslati levegő oxigén hiánya bizony rendszeres kis pihenőkre kényszerített minket. Szerencsére a magaslati betegség más jeleit nem éreztük annak ellenére hogy közel 4000 m-es magasságban voltunk.
Az első nagy mászás után elértünk egy kis tóhoz amit meg kellett kerülnünk. Itt volt szerencsénk viszkacsákat látni amik amolyan “nyuszi-mókusok”. Nagyon aranyos kis legelésző állatkák a csincsilla család tagjai.
Mostanra kb az ösvény kétharmadán túl voltunk és itt találkoztunk először emberekkel. Persze mindenki már visszafele haladt, de sokan biztattak minket hogy a kilátás 100%-osan megéri a fáradságot. Mi se terveztünk innen már visszafordulni de jól esett hallani hogy nem lesz csalódás az út végén. Az utolsó emelkedő a laguna előtt volt a leghosszabb és legmeredekebb természetesen. Egyre kevesebb ember jött velünk szembe aztán egyszer csak elfogytak. Már nagyon vártuk a végét, mégis kénytelenek voltunk megállni jó párszor csak a kilátást élvezni. A laguna 4600 méter magason fekszik és látszott is a környezeten. Gleccsereket láttunk a hegyoldalakon, több száz méteres vízesések csobogása viszhangzott a szikla falakon. Hihetetlen egy hely.
Amikor végre felértünk az emelkedő tetejére még pár száz métert kellett mennünk mielőtt megpillantottuk a laguna szinte harsány türkiz vizét. A szürke ködös tájban majdhogynem hipnotikus volt a víz.
A lagunát ezüst és szürke sziklák veszik körül és valahonnan a hegy tetejéről egy keskeny vízesés töltögeti fel a gleccser vízzel. Aznap a felhőktől nem lehetett látni a hegyek tetejét sem.
A visszhang a tó körül egy szórakoztató jelenségnek bizonyult; amikor egy egy kő legurult a hegy oldalán a hangok visszaverődésétől majdnem olyan hangos volt mint egy kisebb lavina.
Igaz eltaktikázott indulásunknak egy amolyan előre nem tervezett de nagyon kellemes meglepetése lett ugyanis egyedül voltunk a lagunánál! Ez egy külön kis jutalom volt, mivel könnyedén el tudtuk képzelni milyen is lehet itt lenni 200 másik hangoskodó, szelfiző turistával. Egy percig sem gondoljuk magunkat jobbnak, csak szeretünk nem sorban állni egy szép képért és szeretjük csendben élvezni a természetet.
Adtunk magunknak háromnegyed órát élvezni a Lagunát, aztán muszáj volt elindulnunk lefelé, mivel felfelé 3 óra volt az út, azt saccoltuk vissza minimum kettő lesz. Majdnem percre pontosan két órával később a csont üres parkolóban voltunk.
Tehát ezt tudjuk megosztani mint élmény beszámoló a Laguna 69-ről. Nagyon érezhetőek voltak az előnyei és a hátrányai a késői indulásnak, de úgy gondoljuk hogy a lagunánál töltött exkluzív időnk minden erőfeszítést megért.
Bolívia Bolívia nem túl gyakran kerül a Dél-Amerikába utazók bakancslistájára (kivéve talán Salar de Uyuni), és ez nem feltétlenül meglepő mivel a legszegényebb ország a
Perito Moreno Egy új fejezettel bővítettük kalandjainkat. Patagónia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba (a
Sucre Bolívia sok szempontból különbözött az általunk ismert és bejárt országoktól Dél-Amerikában. Az első pár napunk relatív nyugalomban teltek, aztán egy közút fejlesztés elleni tüntetés
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
Iquitostól Pucallpába Egy hosszú út az Amazonasban, valamint betekintés egy más világba Ki ne szeretne 2000 km-t utazni a világ leghíresebb dzsungelén keresztül? Nekünk ez
Storfors Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és