Az Ecuadori felvidék a hegymászók, túrázok és természetjárók népszerű célállomása. Ha a főváros-Quito- megtekintése után délre követitek a híres Pánamerikai főutat hamar ott találjátok magatokat Ecuador legmagasabb hegycsúcsai körül, legalábbis a 10 legmagasabb közül 8-hoz.
Ha egy mesekönyvben kellene illusztrálni egy vulkánt, valószínűleg a Cotopaxi-hoz kísértetiesen hasonlító formájú alkotás kerülne ki az illusztrátorok kezei alól. Egy csodás nemzeti park veszi körül a magasztos vulkánt, a mezőkön vad lovak és szarvasmarhák legelnek szabadon és egy felhőtlen napon látni lehet a gleccsert is a vulkán tetején.
Eddig összesen 87-szer tört ki a vulkán; legutóbb 2015-ben és majdnem 6 hónapon át tartott az aktivitás. Ami érdekes hogy a közeli várost Latacungát 1742-óta háromszor teljesen elpusztította. Enne ellenére Latacunga egy buzgó, iparváros a mai napig is, ámbár érthető okokból nincs sok történelmi hagyatékuk.
Miután regisztráltunk (belépő nincs) elindultunk autóval a vulkán felé. Útközben elmentünk a Limpiopungo lagúna, egy múzeum és egy kemping mellett. Jó párszor megálltunk fényképezni a tájat, vad lovakat és persze egymást, majd végre elindultunk egy meredek úton fel a vulkán felé.
A Spanyol pár sem igazán nézett utána mire is vállalkoznak, mivel a park bejárására négy kerék meghajtású járgányt ajánlanak, a burkolat nélküli utak a magasság és a meredek kaptatok miatt. Ők valami 1.0 l -es aprósággal jöttek plusz minket is felvettek. Mikor a parkőrök látták a négy magas fehér embert kiszállni az apró két kerék meghajtású kocsiból még meg is kérdezték hogy ezzel tervezünk-e felvezetni a Refugio alatti parkolóig. Kicsit röhögtünk ezen és ellőttünk néhány Transformeres viccet, de mindenesetre rá kellett ébrednünk, talán van benne valami hogy mindenki más terepjáróval vág neki. Na meglátjuk, vissza már nem megyünk.
Eleinte minden okés is volt, de kb. fél úton a parkoló felé a kocsi elkezdett először csak lassulni aztán meg furcsa hangokat kiadni…. és aztán nem volt tovább. Megálltunk. A lányok kiszálltak, Gyuri pedig adott egy kis turbót a kocsinak, hátha ez segít, de csak a következő kanyarig sikerült feljutni. Ennyi volt, behúztuk a kézi féket, követ tettünk a kerekek mögé és nekivágtunk gyalog.
Nem baj, megpróbáltuk és csak fél órát kellett mennünk a hivatalos parkolóig. Mostanra már körülbelül 5000 méter magason voltunk és a levegő határozottan ritkult, szóval ez a fél óra eléggé hosszúnak tűnt.
A parkolóból két választás van, a hosszabb kanyargós ösvény vagy a rövid meredek ösvény. Amikor felnéztünk a hegy oldalán senkit sem láttunk a meredek oldalon. Akkor legyen a kihívás! Neki is vágtunk egyből a meredekebb ösvényen.
Amikor felértünk a Refugioba, bementünk körülnézni. Akik két napos mászásra fizetnek be itt töltik az éjszakát majd éjjel indulnak fel a gleccser és a kráter felé. Mi csak a gleccser széléig akartunk menni. Nagyon hangulatos volt a Refugio, sok zászlóval díszítve (Magyar sajnos nem volt), volt egy kis étterem ahol lehetett kávét, teát vagy levest venni.
A Refugiotól már csak egy pár száz méterre van a gleccser és korán sem volt olyan meredek mint ezelőtt. Márti a megfázása és köhögése ellenére is fel akart menni. Az első gleccser amit megérintettünk életünk során! Örök emlék az ilyen, a köhögés meg úgyis elmúlik.
Amikor visszamentünk a Refugioba, ettünk egy levest, zöldségből és kukoricából az ablakon meg hagytunk egy matricát hogy itt jártunk (alul középen).
A Laguna mögül látni a vulkánt amin pár órával ezelőtt sétáltunk, szebb képet alkotott mint bármilyen képeslap amit eddig láttunk, igaz ez a kép nem teljessen adja vissza de azért el tudjátok képzelni.
Quito Ecuador fővárosa az egyik legszebb fekvésű város amit eddig eltöltött 5 hónapunk alatt látogattunk az amerikai . szuperkontinensen. A város központja 1978 óta az UNESCO világörökség
Peru A legtöbb ember bakancslistáján megtalálható Peru és nem is csoda, mivel ennek az országnak nem csak a gyönyörű és változatos természeti adottságai vonzzák az
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
Valparaíso Chile partvonala közepén fekszik Valparaíso, mindössze másfél órára a fővárostól Santiagotól. A 19. században volt Valparaiso nagy fellendülése amikor Latin-Amerika legfontosabb kikötővárosává emelkedett. Az ipari
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Torotoro Miután már jó pár ismertebb helyet meglátogattunk a Bolíviai utunk során úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy nem olyan népszerű és kissé zötykölődős utat. A