Amikor a buszunk beérkezett az Albrook állomásra egy kicsit megszeppentünk. Próbáltunk visszaemlékezni hogy utazásaink során voltunk-e már ekkora buszpálya udvaron de nem sikerült felidézni egyet sem ami nagyobbnak tűnt. Igaz, az elmúlt két hónapban apró kis városkákban hátizsákoztunk ahol néha csak hetente párszor mentek buszok talán ezért is lehetett egy kicsit sokkoló az érkezésünk Panamavárosba.
A tömeg közlekedési rendszer Panamavárosban nagyon jól összehangolt és kényelmes ( persze közép-amerikai viszonylatban) . Albrook egyben a metró központ is, úgyhogy innen bárhová el lehet jutni a városba, vagy akár az országba legtöbb szegletébe. Az információs központban azt tanácsolták a legegyszerűbb módja a városi közlekedésnek hogy egy feltölthető közlekedési kártyát kell venni (ketten is használhattunk egyet) és ezzel gyakorlatilag bárhová el tudunk jutni.
Panamaváros nem csak közép-amerikai szemmel nézve egy nagyon diverz és modern városnak számít. A kereskedelmi és pénzügyi központ a városban majdnem olyan mintha Manhattanban lennénk, de vannak gyönyörű koloniális épületek és múzeumok is az óvárosban, nagyon jó kilátó pontok, nem is beszélve a kikötőkről és a híres Panama csatornáról.
Ebben a posztban megpróbáltuk össze gyűjteni a legszebb, legérdekesebb helyeket, egy-két talán hasznos tippel kibővítve.
1514-ben Vasco Núñez de Balboa első európai utazóként megpillantotta a Csendes-óceánt. Na de hogyan? Szétbontatta a földszoros atlanti partjain horgonyzó hajóját és egy általa épített 50 kilométer hosszú úton alkatrészeit a Csendes-óceán partjára szállította. Na ez aztán az elhivatottság és a kitartás. A panama-földszoros igen hamar fontos szerepet kapott a gyarmatosító Spanyol Birodalom életében.
A csatorna építése 1880. január 1-jén kezdődött. A munkálatokhoz toborzott munkaerő létszáma 1888-ra meghaladta a 20 000-et, 90%-uk a karibi térségből érkező néger kétkezi munkás volt. A munkakörülmények elviselhetetlenek voltak és rengetegen meghaltak, betegségben vagy balesetben.
Amikor még csak 40%-a volt készen a tervezett struktúrának az építő Francia csatornatársaság csődöt jelentett és a munkák leálltak egészen 1894-ig. Ekkor az Amerikai Egyesült Államok társult a munkálatokhoz mint befektető és ezzel a segítséggel a csatorna 1914-ben elkészült.
A csatorna ma az egyik legnépszerűbb ( ha nem A legnépszerűbb) látványossága a városnak, busszal a központból nagyon könnyen ki lehet jutni a Miraflores Locks-hoz
Itt található egy múzeum és kiállítás a csatorna építésének történetéről, amiből a fent említett információt is szereztük. Legtöbben a hatalmas teherszállító hajók és szuper jachtok átemelését a múzeum teraszáról szeretik megnézni (itt hozzá kell tenni, hogy minden nap van egy menetrendje a hajóknak és érdemes megtudni az időpontokat). A belépő kb 5000Ft fejenként (ha helyi vagy akkor kevesebb- Panamában ez egy megszokott felállás, mármint hogy a külföldiek többet fizetnek belépőkért).
Panamavárost a spanyol hódító Pedro Airas Davila alapította 1519 Augusztus 15-én. Innen indultak expedíciók és felfedező utak amik aztán az Inka birodalom bukásához vezettek. Az egyik leggazdagabb kereskedelmi központtá fejlődött ki egészen 1671-ig amikor Henry Morgan egy walesi kalóz megtámadta, kifosztotta és porrá égette az egész várost. A kevés túlélő elhagyta a romokat és mindössze 5 km-re egy új várost alapítottak, a mai Panamavárost (annak is az óváros részét).
Manapság egy elkerített parkon át lehet sétálni vagy biciklizni ahol az eredeti város romjait meg lehet csodálni. Az információ mind Spanyolul van, de addigra már értettünk annyit hogy élvezzük a felderítést.
Tehát, ha ellátogattál Panama Viejo-ba, onnan elég nyilvánvalóan a második megalapított városhoz kell tovább menni ami sokkal jobb állapotban van, ígérjük!
Casco Viejo egy igazán gyönyörű része a városnak. Egy délelőtt elbarangoltunk a macskaköves utcáin és annyira tetszett hogy még aznap délutánra feliratkoztunk egy idegenvezetős gyalog túrára is. Ezek az ingyenes túrák nagyon népszerűek a dél és közép-amerikai országokban. Panamavárosban találtunk egy angol nyelvű idegen vezetőt (más városokban volt hogy csak spanyol nyelvű túrára tudtunk feliratkozni) aki nagyon élvezte a munkáját és örömmel mesélt mindenről amiről csak kérdeztük.
Nagyon sokat tanultunk az különböző európai kultúrák befolyásairól és a megmaradt hagyományokról. Talán a legjobb példa a Plaza de la Independencia ( függetlenség tér ) ahol a mai napig egy téren találni lehet építészeti hagyatékokat az Angoloktól, a Franciáktól, az Olaszoktól és a Spanyoloktól is.
Manapság Casco Viejo egy modern és multi-kulturális hely ahol az szállás helyek, éttermek, boltok és kávézók mind fel vannak szerelve a nemzetközi látogatók igényeinek kielégítésére.
Ha szereted az autentikus, tenger gyümölcseiből készült ételeket, a rákot, homárt, tengeri halat és miegymást akkor nagyon ajánlani tudjuk a Mercado De Mariscost, de ennek két oldala van! Az első ahová a turistákat terelik, egy hatalmas elkerített étel csarnok ahol több tucat, de lehet hogy száz kis étterem harcol a figyelmedért mint potenciális vendég. Amint beléptünk a kapukon már messziről szaladtak felénk a pincérek a menükkel. Nagyon rámenősek és tolakodóak ami nekünk általában azt jelenti hogy hagyjuk az egészet a fenébe. Megnéztünk pár menüt és jó pár hely mellett el kellett sétálnunk, mert ha csak egy pillantást vetettél egy helyre, szinte kirántották a melletted lévő széket, remélve hogy bele botlasz és leülsz. Ami az ételeket illeti, valóban minden ami friss és a tengerből érkezik aznap fel van tálalva, de itt jön be a B-lehetőség.
Mielőtt a kapást átviszik ezekbe a kis éttermekbe hogy ők utána behálózzák a vevőket a feldolgozás, szortírozás és eladás a hal csarnokban történik. Na itt nem láttunk egy turistát sem, és nem csoda, mert a szag nagyon intenzív volt (nem jó értelemben) és hatalmas volt a nyüzsgés az árusok között. A padló tele volt vérrel, belekkel és pikkelyekkel, úgyhogy nagyon nagyon óvatosan tipegett a Márti a pántos papucsában.
De ettől eltekintve nagyon élveztük a helyet! Nem is tudtuk hogy ennyiféle garnéla rák létezik, színben és méretben, ráadásul olyan olcsón hogy nem álltuk meg hogy ne vegyünk egy egy adagot belőlük aztán siettünk haza az Air B&B-be megfőzni! Na mi ezt nevezzük egy valódi élménynek és a helyi piac adta lehetőségek kihasználásának.
Miután megnéztük a piacot, elmentünk a kikötő felé, ahol érdeklődve néztük a hajókat és halászokat jönni menni a kis hajókon és ladikokon. Elég nagy volt a kontraszt a félig meddig elrothadt, szebb napokat is megért móló és a háttérben látható acél-üveg dzsungel között. Nekünk nagyon tetszett ez a két különböző világ egymás mellett.
Ha szereted a jó kilátást akkor Panamavárosban muszáj rászánnod egy kis időt hogy megtaláld a lehető legjobbat. A város fekvésének köszönhetően vannak dombok a város szélén ahová fel lehet menni, mint az Ancon Domb, ahová busszal vagy taxival is el lehet jutni és egy rövid séta után nagyszerű panorámát élvezhetsz a város felett.
Egy másik elég egyszerű módja hogy jobb kilátáshoz jussál, hogy felmenj az egyik hatalmas felhő karcolóba. Panamavárosban rengeteg népszerű étterem és bár van a felhőkarcolók tetejére építve, éppen azért hogy a vendégek gyönyörködhessenek. Mi véletlenül találtunk még egy alternatívát. Az Air B&B szállásunk egy 25 emeletes épületben volt és a tulaj nem bánta hogyha feljártunk nézelődni.
Azt még érdemes hozzá tenni hogy abszolút véletlenül foglaltunk a hölgynél szállást, és kiderült hogy a szülei magyar kivándorlók voltak az 50-es években (igaz nem Panamába hanem Venezuelába). A hölgy még jól beszélt magyarul és megkért minket hogy csináljunk neki kocsonyát.Miért ne?! Csináltunk is neki szívesen. Az élet érdekes fordulatai.
Az utolsó napunkon a városba, elmentünk a déli félszigetre ami valójában egy mesterségesen épített kis szigettel indult a Panama csatorna építkezési törmelékéből. Több tízezer tonna földet és követ hordtak ide a z építkezés alatt és végül beépítették. Ma egy kiváló minőségű sétáló út van az összekötő út mentén végig ahol lehet ücsörögni a padokon, pecázni, napozni vagy amihez éppen kedve szottyan az embernek.
A kis sziget tetején van egy világító torony ahová a táblák szerint elméletileg nem szabad felmenni, de mi azért megnéztük egy pár percre a kilátást a félszigetre és a Biomúzeumra ami valójában a legfurcsább épület amit valaha láttunk.
A Biomúzeumot a világ hírű Frank Gehry tervezte és ez az egyetlen munkája Közép- amerikában. A modern építészet nem nagyon köt le minket, de örültünk hogy körbe tudtuk járni az épületet és kicsit látni a botanikus kertből anélkül hogy belépőt kellett volna vennünk (több mint 6000 Ft lett volna a belépő és a múzeum fele felújítás alatt volt).
La Fortuna Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon
Santa Teresa Dél-amerikai utunk során több tucatnyi nemzeti parkban jártunk és persze természeti szépség kategóriában Patagóniával nem lehet sok mindent összehasonlítani, de Santa Teresa Nemzeti
Mikulov Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal. Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A
Laguna 69 A Laguna 69 az egyik legnépszerűbb egy napos túra a perui Andokban. Huaraz és Caraz, két hangulatos kisváros található viszonylag közel hozzá ahol a túrázni
Panama Panama annak ellenére hogy egy apró ország, elég stabilan megállja a helyét a turizmus-iparban. Az ország Karib tenger felöli oldalán világhíres tengerpartok, apró szigetek
Perito Moreno Egy új fejezettel bővítettük kalandjainkat. Patagónia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba (a