Penco egy olyan kis város a chilei partvonalon amit nem sokan tűznek ki mint uticél. Mint a legtöbb környező település, Penco is a halászatból él és a nem igazán híres semmiről. Na mi hogyan kerültünk ide és jöttünk el az egyik legjobb élményünkkel? Hát CouchSurfing-nek köszönhetően.
Miután Márti szülinapját megünnepeltül Pucónba úgy határoztunk megpróbálunk több chilei emberrel találkozni és szocializálni, ezért kiküldtünk pár üzenetet CouchSurfingen keresztül. A következő nap délutánján kaptunk egy pozitív visszajelzést amikor éppen egy motoros boltban voltunk alkatrészekért (már érett az első gumi csere) egy sráctól aki szintén motorral szeret utazni hogy szeretettel várnak minket Pencóba már aznap este. Elég messze voltunk, szóval a késői érkezés garantált volt de a vendéglátónk azt mondta hogy semmi baj, mivel a bátyának a szülinapját és hazatérését ünneplik amúgy is, úgyhogy lesz társaság, étel, ital és senki nem fog korán lefeküdni.
Este 8 után értünk oda egy hatalmas házhoz, tele barátságos emberekkel és német-juhász kutyákkal (szintén barátságosak). Gyorsan lepakoltunk és elmentünk zuhanyozni, de amikor még este 11-kor a grillen nem volt kaja, tudtuk hogy tényleg nem ránk vártak. A buli hajnalig tartott és mire lefeküdtünk már beszélgettünk az aznapi programról.
A “reggeli” ébredezés és kávézás után elmentünk egy közeli tengerparthoz, de mivel hűvös szél volt aznap, senki nem volt túlzottan megindulva hogy úszkáljon. A házi gazdáink elvittek minket egy (helyileg) nagyon jól ismert étterembe ahol a vidék legnépszerűbb tengeri ételeit próbáltuk ki. Levesek, empanadák, sajttal rétegzett kagyló… volt ott minden. A chilei emberek nagyon büszkék az ételeikre és azok után amit kóstoltunk simán fejet hajtottunk rá.
A második esténk után terveztünk tovább menni dél felé, de a házigazdáink kibővítették a meghívásunkat a család vidéki birtokára, ahol nincs WiFi, sem forgalom, csak erdős környezet, egy medence, rengeteg állat és jó társaság. Nem volt szükséges a győzködés. Három motorral és két autóval elmentünk a srácok apjának a birtokára ahol 3 estét töltöttünk a társasággal.
Hatalmas baromfi udvar volt a ház mellett, különböző egzotikus fácánalfajok tucatjai, szabadon bóklászó pávák és pettyes szarvasok is. Tényleg egy kis rejtett földi paradicsomba csöppentünk.
Estére természetesen közös főzés volt a program a házi gazdákkal, ahová még pár barátot is meghívtak. Egy tárcsában főztek a srácok fehér boros alappal keverve gyakorlatilag mindent ami finom volt. Csirke szárny, füstölt borda, házi kolbász, krumpli, kukorica, kagylók…Órákig főzték és a végeredmény…hát egy falat nem maradt belőle.
Egy másik nagyszerű dolog amit tanultunk az új barátainktól: hogyan lehet felspékelni az olcsó sört. Chilében nagyon jó a bor, de a sörkultúrának még fejlődnie kell. A ‘koktél’ amit tanítottak nekünk egyszerű és nagyon finom. A pohár peremét be kell kenni citrom lével és erre egy réteg füstölt chilis-sót tapasztani, (ugyanúgy ahogy a Margarita koktél készül) a pohár aljába meg egy kevés citrom levet és egy kis Worcestershire szószt kell tenni. Erre pedig mehet a hideg sör!
Tovább menet Penco-ból aznap nem jutottunk túl messzire mivel a délután közepén indultunk el, de szerencsére találtunk egy kempingezésre kiválóan alkalmas folyó partot. Fürödtünk a folyóba és chilei viszonylatban nagyon korán lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel mozgásra lettünk figyelmesek a sátorhoz közel és kipattantunk egyből megnézni mi a helyzet. Egy helyi pár jött a reggeli fürdőzésre.
Cotopaxi Az Ecuadori felvidék a hegymászók, túrázok és természetjárók népszerű célállomása. Ha a főváros-Quito- megtekintése után délre követitek a híres Pánamerikai főutat hamar ott találjátok
Panamaváros Amikor a buszunk beérkezett az Albrook állomásra egy kicsit megszeppentünk. Próbáltunk visszaemlékezni hogy utazásaink során voltunk-e már ekkora buszpálya udvaron de nem sikerült felidézni
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
copacabana Ez a nap is eljött,megérkeztünk az első határ átkelőhöz a motorunkkal. Nem voltunk biztosak hogy mire is számítsunk, de tudtuk hogy az összes szükséges
Potosí Az egyik utolsó megállónk Bolíviában Potosí volt ami az ezüstbányáiról híres. Ezt a helyet nagyon sokan kihagyják amikor Sucre-ból a Salar de Uyuniba tartanak. Nekünk
Sognefjord A Sognefjord Norvégia leghosszabb és egyben legmélyebb fjordja. 204 km-re terjed befelé a tengertől és a legmélyebb pontján 1300 méteres. A fjord hatalmas befelé