Anton Völgy, vulkánok és indián legendák földje Panamában

Anton Völgy

Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án repülünk Bogotába (Kolumbia) tovább.

Anton Völgy egy apró kis város (igen, így hívják a kisvárost) amit egy hajdanán hatalmas vulkán kráterében alapítottak. Durván 200,000 évvel ezelőtt ez a strato-vulkán kirobbant és az egész környéket letarolta és átformálta. A robbanással járó földrengés olyan erős volt hogy maga a vulkán magába omlott és ez alkotja amit ma Anton Völgyenek hívunk.

Miután a természet rendje helyre állt és az állat világ is visszatért a környékre, egy bennszülött törzs az Urraca telepedett le itt. Manapság a helyiek megélhetése a földművelésen, állattartáson és a turizmuson alapszik.

Az India Dormida (az alvó indián) az egyik népszerű túra a hegyek között. A nevét egy legendából kapta miszerint egy indián hercegnő beleszeretett egy spanyol fosztogatóba, de a törzs megtiltotta az egybe kelésüket. A lány elhagyta a törzset és a hegyek közé ment, majd bánatába meghalt. A hegyek megszánták a lányt és magukba fogadták, ezért olyan a hegyvonulat mint egy fekvő nő. Nagyon szép,romantikus történet, a hitelességéért azonban nem vállalunk garanciát.

Az Air B&B amit foglaltunk nagyon jó kis hely volt amit egy fiatal Francia-canadai pár vezetett. Szerencsések voltunk mivel pont egy amolyan utazási irodát nyitottak ami a panamai látnivalókat és érdekességeket célozta meg, ebből kifolyólag minden kérdésünkre tudták a választ, a környékről és összességében Panamáról is.

Az első napunkon egyből neki vágtunk a túrázásnak. Az India Dormida volt az első választásunk. Könnyen megtaláltuk az ösvény kezdetét a város mellett. 900 Ft volt a belépő fejenként, de volt egy olyan érzésünk ha a bodegában éppen akkor ment volna el az öreg kasszás egy sörre, senki nem kért volna számon tőlünk semmit.

Az első megálló a sétán a Piedra Pintada, volt ami egy hatalmas kő tele ősi indián faragásokkal. A becslések szerint 8000 évesek a vésések, de a jelentésükről csak spekulálni tudnak.

A kráter, vagyis a hegy teteje nagyjából egy óra alatt elérhető, többnyire erdős területeken visz keresztül és mi elég könnyűnek találtuk. Amikor kiértünk a zöld fátyol alól zöld, füves rétek és kopár szikla szirtek vettek körül minket.

Idő közben a nap jött és ment a felhők között, de gyönyörű kilátásunk volt az egész völgyre. Így föntről nézve szinte felfoghatatlan mekkora lehetett anno a vulkán kitörés ha az egész völgy alattunk a kráterében van.

A csúcson megebédeltünk, majd elkezdtük követni tovább az ösvényt. Nem sok emberrel találkoztunk a túra alatt, talán max 5-el.

Pár óra után elindultunk lefelé a város irányába, és bár nem egy kijelölt ösvényen tettük ezt, néhány futó zápor és kerítés ugrást leszámítva simán vissza találtunk.

A következő nap is nagyon lógott az eső lába, de nem hagytuk hogy eltántorítson minket. Aznapra a célunk a Pozos Termales termál fürdő volt. Nagyon ajánlották a házi gazdáink is és mivel úgyis tervbe volt egy fürdőzés a vulkanikus meleg vízben, kit érdekel ha pöttyenik az égből is egy kis eső? Minket abszolút nem.

Viszont a helyieket úgy tűnik zavarta. Rajtunk kívül volt talán 15 ember az egész termál fürdőben, és amint nekiállt esni az eső. egyből szaladtak a z öltözők fedett teteje alá.

Mi kipróbáltuk a természetes vulkanikus iszap pakolást, majd bementünk egyedül a hatalmas medencébe és vidáman lubickoltunk a 28°C vízben. Az egyetlen probléma az volt amikor ki kellett jönnünk, a levegő lehűlt kb 15°C–ra .

Talán az egyetlen negatív élményünk Anton Völgyben a helyi járatos buszon volt. Panamában többnyire akkor fizetsz amikor leszállsz a buszról és a sofőr melletti kasszással rendezed le az anyagiakat. A mi esetünkben szemrebbenés nélkül a jegy háromszorosát kérték mondván hogy “gringo” (azt hitték nem tudunk spanyolul )egyből láttuk hogy nem tudunk kimászni a szituból, de ismét tanultunk valamit aminek az utunk során sokszor hasznát vettük, szóval Ludas Matyi háromszorosan fizette vissza ( a karmáról beszélünk). Innentől fogva amikor utaztunk hangosan megkérdeztünk más utasokat hogy mennyibe kerül a jegy. A többi ,leendő utas, persze készségesen megosztotta velünk ezt az információt. A kasszások látván hogy a ‘gringok’ tudják mennyi is a fuvar ezután nem tudtak többet kérni tőlünk mint bármelyik utastól. Bármilyen hosszú távú utazó tudja, ez a játék nem ( csak )a pénzspórolásról szól, hanem arról hogy mi itt a nyugati társadalomban megszoktuk ezt a fajta egyenlőséget és teljesen sértőnek és igazságtalannak érezzük ha ugyanazért a szolgáltatásért ennyire nyilvánvalóan a többszörösét fizetjük mint bárki más.