
Pisco, Paracas és a Ballestas; élet a perui sivatagban
Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha
Amikor Quito-ban, Ecuador fővárosában voltunk nagyon magával ragadott minket a város arculata és hangulata. A csodás épületek és parkok, a nagyszerű kilátó pontok mind mind nagyon tetszettek nekünk, mégis több helyi is azt állította hogy Cuenca még Quito-nál is egy kellemesebb és hangulatosabb város. Az utunk során nem gyakran bántuk meg ha a helyiek tanácsaira hallgattunk, úgyhogy egy izgalmas, kirándulós hét után, úgy döntöttünk csapunk egy városnézős pár napot pihenésképp.
A dolog egyből jól indult, mert amikor odaértünk a szállásunkhoz ami nagyon baráti áron volt, ezúttal az Air B&B oldalon keresztül foglaltunk, ez volt a kilátásunk a teraszról.
Cuenca egy európai hangulatú egyetemi város. A hosszú macska köves utcák mentén szépen fenntartott épületek és templomok sorakoznak, sok kisebb- nagyobb park található város szerte kis szökő kutakkal és kényelmes padokkal a bámészkodók számára. A Tomebamba folyó partján fekszik az egyetem ahol sétálgatva megannyi diákot láttunk a fűben ücsörögni,tanulni a délutáni melegben. Nekünk ez Skóciában az egyetemi évek alatt sosem adódott meg, picit irigykedtünk is.
A San Blas tér sem volt messze a katedrálistól, itt a teret kis kávézók és fagylaltozók vették körbe. A bőség zavara volt a legnagyobb kihívásunk ebben a pár napban.
Az egyetemet is bejártuk. Amikor csak tehetjük szeretünk beszélgetni fiatalokkal akik éppen a tanulmányaik közepén vannak (sokan tanulnak angolt és örömmel ragadják meg a lehetőséget hogy gyakorolhassanak). Érdekes a fiataloktól megtudakolni hogy mit képzelnek el a saját és a generációjuk jövőjének.
A Tomebamba folyó partján nagyon sokat sétálgattunk. Sok helyen heverésztek diákok a fűzfák árnyéka alatt, párszor mi is megálltunk csak lézengeni és nézelődni.
A folyó déli oldalán van a Parque de la Madre (anyák parkja), ott pedig néhány felnőtt mászókát is találtunk. Amit sajnos csak később tudtunk meg hogy a parktól már csak egy kilométerre volt a Pumapungo Múzeum és romok. Ecuador Inka romjaiból az egyik legfontosabb ásatások vannak itt.
A második napunkon kicsit tovább mentünk a külváros felé és besötétedett mire vissza értünk a központba. Igazán kellemes meglepetés volt hogy az utcák amik napközben is gyönyörűek, este nagyszerűen meg vannak világítva.
Nos, négy nagyszerű és pihentető nap után az utolsó esténket élveztük a szállásunkon. Már be voltunk pakolva mivel másnap reggel indult a buszunk a nyugati partra; nagyon izgatottak voltunk mert éppen bálna szezon volt Ecuadorban és állítólag közelről lehet ugró bálnákat látni hajókról.
Már ágyban voltunk és beszélgettünk amikor az egész szobánk elkezdett remegni és zörögni. Egy pár másodperc volt mire egymásra nézve tudtuk hogy földrengés van. Egy kérdésesen épített mellék épület negyedik emeletén voltunk és ha nem maradt volna abba 10 másodperc után, valószínűleg egy halom tégla és lambéria alatt kötöttünk volna ki. Ehelyett miután vége volt kimentünk a teraszra ahol az egész utca lakossága kint volt, minden kutya ugatott és még néhány riasztó is beindult. Sokan telefonáltak, és ebből tudtuk annak ellenére hogy mi csak az apró rezzenéseket érzékeltük, máshol az országban egy komoly romboló földrengés lehetett.
Ezúttal szerencsénk volt, de Ecuador geográfiailag nagyon instabilnak országnak számít, nem csoda hogy pár ezer évvel ezelőtt az inkák a “tűz és jég földjének” nevezték. Minden esetre, nem ez volt az utolsó földrengés amit Dél-Amerikában tapasztaltunk.
Pisco Ahogy haladtunk dél felé Peru partvonala mentén; nap mint nap a sivatagos partvonal és a Csendes óceán között követtük a pán amerikai autópályát, néha
Bodo és Rost Miután már öt napja Saltstraumenben vártuk a Magyarországról megrendelt csere váltót hogy megjavíttathassuk a furgont, úgy határoztunk megnézzük egy kicsit Bodot is,
Mikulov Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal. Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A
A furgonunk Sam A guruló otthonunk építése Az utazásunk dél-amerikai hátizsákos/motoros szakasza után már megfogalmazódott bennünk az életünk következő lépése. Saját tervezésű és építésű furgonnal
Pucón Mire Chilébe értünk, már vagy 3 hónapja motoroztunk és kezdtük megszokni ezt az utazási stílust. Végtelenül élveztük a flexibilitást amit nyújtott a saját közlekedési eszköz,
Baños de Agua Santa Miután Ecuadorba érkeztünk már napokon belül sokat hallottunk Bañosról mint egy nagyszerű hely olyanoknak akik szeretik a természetben tölteni a szabadidejüket. Egy