Jó pár hetet töltöttünk motorozással az Atacama sivatagban. Egészen Bolívia déli részétől ahol a Salar de Uyuni só sivatag után átértünk Chile északi részére ami a világ legszárazabb területeként ismert. Nagyon élveztük ezt a tájat, de mire Santiago-ba értünk újra fákat és patakokat látni egy felüdítő élmény volt. Kivettünk egy Air B&B szobát és azon túl hogy mindenünket kimostuk és kiáztattuk (magunkat is beleérte a szobánkkal együtt járó tető medencébe) egy pár nap pihenőt . Ez nem azt jelentette hogy egész nap feküdtünk és filmeket néztünk, nekünk az ilyen időszakok inkább úgy nyilvánulnak meg hogy nem igazán tervezünk semmit, nem kutatunk ki érdekességeket a helyről, hanem inkább a saját ritmusunk szerint barangolunk naphosszat.
Ebből kifolyólag Santiagóról nem fogunk túl sok praktikus információt megosztani, inkább csak egy élmény beszámolót, néhány érdekességgel amit megtudtunk az országról és a városról.
A szobánk alig 10 perc sétára volt a város központjától és gyakran sétálgattunk a kis sétáló utcákon amik össze kötik a parkokat és a fő teret a Plaza de Armas-t.
A parkok Santiago-ban mindig tele vannak élettel, a padokon de még a füvön is ücsörögnek az éppen ráérők; emiatt is a városnak van egy nyugodt és kellemesen békés hangulata amit nagyon értékeltünk.
Santiagót, Pedro de Valdivia egy Spanyol hódító alapította 1541-ben és hamar egy kereskedelmi központtá bővült. Az 1800-as években épült neoklasszikus és neogótikus épületek a mai napig meghatározzák a város megjelenését. Rengeteg gyönyörűen megőrzött épület van a városban, de mi a legtöbbet csak véletlenül arra járva pillantottuk meg. Persze a Plaza de Armas mellett a Katedrális és a Kormányzó palotája és hasonló épületek mind mind látogathatóak, de mi csak kívülről csodáltuk meg őket.
Az előkelő épületek között barangolni nem mondható egy fárasztó tevékenységnek, de gyakran megálltunk valami friss finomságot venni. Santiagóban is nagyon ízletes ételeket lehet az utcán vásárolni, rengeteg gyümölcsöt árulnak, friss szendvicseket és egyéb pékárukat. Elég hamar megtudtuk hogy a chilei embereknek mi a kedvenc utcai kajája…..a Hot Dog!
Tucatnyi bodega árult minden utcába hot dogot. Rengeteg-féle szószt és feltétet kínáltak és a legtöbb árusnál mindig sor volt a napszaktól függetlenül.
Az egyik érdekesebb dolog, amit szinte minden utcában árultak, egy ital volt amit rengetegen vettek és ittak amerre csak mentünk, a Mote con huesillo: egy gabonából készült üdítő. Kíváncsiak voltunk, úgyhogy vettünk egy közepes pohárral ketten. Ha valami újjal kísérletezünk mindig így csináljuk, biztos ami biztos, ne kettőt kelljen kidobni.Az ital a cukrozott teára hasonított legjobban ami szárított barackkal és cukorral volt lefőzve és ebbe tettek egy jó adag főtt gabonát. Nem mondhatjuk hogy egy felejthetetlen gasztronómiai élmény volt számunkra,de egy próbát megért.
Egyik délelőtt felmentünk a Santa Lucía dombra ami valójában egy város központjában található park. Mindössze 69 méterrel fekszik magasabban mint a város maga, de ez éppen elég ahhoz hogy egy nagyszerű kilátást biztosítson a környékre.
A domb amin sétálgattunk valójában egy 15 millió éves vulkán maradványa és a kilátójáról nemcsak a várost lehetett jól belátni, de az Andok hegység környező hegyeit.
Kellemes pár órás program volt bejárni a szökő kutakkal és padokkal övezett parkot ahol találtunk egy ringló fát is amin tökéletesen édes érett ringló lógott roskadásig.
A kirándulást követően vissza mentünk a szobánkhoz és felmentünk az épület tető medencéjéhez a délután hátralevő részét kiélvezni. Egy újabb kilátás,ez már a szállásunk tetejéről.
Nem sok város van ahol több napot töltünk és nem keressük fel a piacot, ez Santiagóban sem maradt el. Chilének van az egyik leghosszabb partvonala a világon, ebből kifolyólag nagyszerű tengeri ételekkel vannak tele a piacok. Emellett még nagyszerű zöldségek, gyümölcsök, húsok és tejtermékek érkeznek a városba délről. Vettünk egy két sajtot és egy kis gyümölcsöt a délutánunkhoz.
Az utolsó reggelünkön korán indultunk hogy ne fussunk bele nagy forgalomba, de elég hamar megálltunk pár képet készíteni az üres sétáló utcákról amik addig mindig nyüzsögtek a járó kelőktől.
Tehát ez volt a négy napos pihenőnk Santiagóban. Elég nyugisra sikerült ahhoz képest hogy egy 6,5 milliós nyüzsgő nagyvárosban voltunk.
a Tatacoa sivatag Az elmúlt években Kolumbia határozottan népszerűbbé vált a Dél-Amerikába látogatók között. Több más közt ez annak köszönhető hogy az ország jelentős fejlődésen
Machala Machala, Ecuador dél-nyugati részén terül el és nem meglepő módon nem vonzza magához a külföldi turistákat. Miért? Az okok egyszerűek; egy mezőgazdasági övezetben lévő
Alta Alta volt az egyik utolsó nagyobb város ahol megálltunk Nordkapp előtt, innen már tényleg csak pár napra voltunk. Egy valamiért viszont még akartunk állni
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Ushuaia Már a kezdetektől fogva tudtuk amikor megvettük a motorunkat hogy ha már “a világ végén csavargunk” el kell mennünk A világ végére is (szó
Salar de Uyuni Bolívia dél-nyugati csücskén található Salar de Uyuni, a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje, vagy úgymond sós mocsara, vagy