
Svédország déli csücske; Malmö
Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak
Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis minden évben több millió látogatót vonz. Hogy miért? A válasz egyszerű, a közelben található az Iguazú Nemzeti Park, az Itaipu Gát és a Hármas Határ, de sokan látogatják a Madár Parkot és a Omar Ibn Al-Khattab mecsetet is, ami a legnagyobb mecset Latin Amerikába.
A ‘fő’ látványosságnak az Iguazú vízesés számít amiről már készült egy bejegyzésünk.
Mostanra már kb 6 hónapja motoroztunk, és több mint 13 hónapja utaztunk Dél-Amerikában szóval nem voltunk élmények szűkében de a Foz Do Iguacu vonzáskörzetében lévő látnivalók kellemes csalódást okoztak. Az Iguazú vízesés megtekintéséről természetesen szinte indulásunk óta beszéltünk de ha már itt voltunk gondoltuk megnézzük a szintén népszerű (leginkább argentinok és brazilok körében) Hármas Határt, ahol Brazília, Paraguay és Argentína találkozik a két hatalmas folyó az Iguazú és Paraná összefolyásánál. Mi a brazíliai oldalról mentünk megnézni, mivel el akartuk kerülni a határátlépéssel járó potenciális macerát. Egy kissé esős napon vágtunk neki ennek a programnak, úgyhogy nem tudtunk panaszkodni a tömeg végett,de pont emiatt igazán jó képek sem készültek.
Nem bántuk hogy nem volt tömeg, főleg miután megtudtuk hogy milyen tömegben kell majd tolonganunk a vízesésnél amit a következő nap terveztünk meglátogatni.
Egy másik, szintén érdekesnek ígérkező program miatt egy picit messzebb kellett motoroznunk Foz do Iguacu-tól. Az Itaipu gát körülbelül 15 km-re található a központtól, a világ egyik legnagyobb vízerőműve. A gátat Brazília és Paraguay együtt építette a két ország között kijelölt ‘senki földjén’ és azóta is a közösen üzemeltetik. A project 1975-től 1984-ig tartott és a világ addigi legnagyobb építkezésének számított. Több mint 44000 ember dolgozott a gáton. Külön várost építettek a dolgozóknak és a családjaiknak, a közös étkezőben pedig több mint 1,300 000 tál ételt szolgáltak fel egy hónap alatt. A munka 24 órában zajlott és rengeteg technikai problémát kellett megoldani.
A kezdeti munkálatokat egyből le kellett állítani mert rábukkantak pár emberi maradványra amiket 8000 évesre becsültek (régebbi mint az egyiptomi piramisok).
Parkolás után a park előcsarnokában megvettük a belépőnket- apropó később megtudtuk hogy ha Paraguayból látogattuk volna meg a gátat, onnan ingyenes lett volna. Majd legközelebb. Először egy rövid tájékoztatót néztünk meg egy mozi terembe ahol néhány érdekes tényt tudtunk meg és onnan buszokkal mentünk tovább a gátat megnézni, sőt még át is vezettünk alatta.
Íme néhány a sok érdekességből amit megtudtunk a látogatás alatt:
A gáthoz felhasznált acél elég lenne 380 Eiffel torony felépítéséhez.
A gát az üzembe helyezése óta termelt annyi áramot hogy az egész világot 40 napig el tudta volna látni árammal.
A gátnak 14 túlfolyó kapuja van és mindegyik kapu akkora mint egy kosárlabda pálya.
A gáthoz tartozó víztározó akkora mint Los Angeles.
Az Itaipu gát látogatása csak egy fél napos program volt, úgyhogy délután még elmentünk a Parque das Aves-be ami egy család által alapított madár park az Iguazú Nemzeti Park szomszédságában.
A park elég nagy volt és több órába tellett bejárnunk az egészet. Több száz madár fajt lehet itt megnézni, nem kevés van ami illegális kereskedelem áldozata volt mielőtt a park állandó vendége lett és persze jó néhány faj van ami veszélyeztetettnek számít .
Még a kijárat előtt végig mentünk egy pillangó kerten ahol belefért egy kis ökörködés is.
Foz do Iguaçu belvárosába is bementünk párszor körül nézni meg egyszer vacsorázni is. Ha van étel amit a brazilok jól tudnak csinálni az a hús. Az úgy nevezett Churrascaria-k amolyan büfé szerű éttermek, annyi különbséggel hogy az asztalodhoz hozzák egyenesen a konyhából a rostélyon grillezett vagy sütött húsokat. Hátszín, borda, karaj, csirke szív,csülök….amit csak el tudsz képzelni és addig eszel amíg bírsz abból amiből csak akarsz. De mielőtt ez eltántorítaná a vegetáriánusokat, hozzá kell tenni hogy a kb 15 méteres asztal amin a saláták és a köretek voltak már önmagában is szenzációsan finom és változatos volt, a desszertekről nem is beszélve. Senki nem marad itt éhen!
Van még egy többnyire helyi állatvilágot bemutató park is a város központban, de nem nagyon élveztük a madár park után ,mert a ketrecek nagyon kicsik voltak és majmokat, párducokat és más hatalmas mozgás igényű állatokat is tartottak itt összezsúfolva. Szép helyen volt és ingyenes a belépő is, de nem volt a kedvenc helyünk,de valószínűleg sokaknak nem az mivel nem sok látogató volt itt rajtunk kívül.

Malmö Dániából tovább haladtunk Svédország felé, ahonnan a terveink szerint Norvégia lenne a következő megállónk. Interneten böngészgetve kiderítettük hogy a norvégok meglehetősen szigorú intézkedéseket hoztak

Brazília A Magyarországnál 92 szer nagyobb, 21. századra gazdasági nagyhatalommá vált ex portugál gyarmat Brazília mindenki számára ismerős név. A világhírű karneváljai, tenger partjai, ikonikus

Nordkapp Amikor elterveztük hogy építünk egy lakóautót egy munkás furgonból és ‘bemelegítésként’ beutazzuk vele Európát, Nordkapp volt az egyik első határozott cél amit kitűztünk. 2018-19-ben

La Fortuna Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon

Perito Moreno Egy új fejezettel bővítettük kalandjainkat. Patagónia északi részét (főleg a chilei oldalt) nagyon élveztük, de izgatottan indultunk a Los Glaciares Nemzeti Parkba (a

La Paz La Paz egy hatalmas, zajos, nyüzsgő város, és amikor az első pillantásunkat vetettük rá egy már eleve kalandokkal teli utazás után Copacabana-ból újonnan felpezsdült

Asunción Paraguay és asunción rövid történelme Az összes ország közül amit végigutaztunk Dél-Amerikába, Paraguayról tudtuk a legkevesebbet amikor átléptük az ország határát. Az ország eléggé

Bosque Petrificado Nemzeti Park Mit is tudunk a Föld kialakulásának a történelmi szakaszairól, és mennyire fogjuk fel hogy az emberiség milyen parányi időt töltött el

Cuenca Amikor Quito-ban, Ecuador fővárosában voltunk nagyon magával ragadott minket a város arculata és hangulata. A csodás épületek és parkok, a nagyszerű kilátó pontok mind

A furgonunk Sam A guruló otthonunk építése Az utazásunk dél-amerikai hátizsákos/motoros szakasza után már megfogalmazódott bennünk az életünk következő lépése. Saját tervezésű és építésű furgonnal

Otavalo Az első megállónk a kolumbiai határ után Ecuadorban, Otavalo volt. A Kolumbiában töltött két hónapunk után határozottan éreztük a különbséget az emberekben, öltözetben, ételekben

Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
