Huaraz, az otthonunk a perui Andokban
Huaraz Huaraz egy egészen különös helyet kapott az emlékeink és élményeink között Dél-Amerikában. Peru felvidéke nagyon népszerű a túrázási és hegymászási lehetőségei miatt, de mi
Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis minden évben több millió látogatót vonz. Hogy miért? A válasz egyszerű, a közelben található az Iguazú Nemzeti Park, az Itaipu Gát és a Hármas Határ, de sokan látogatják a Madár Parkot és a Omar Ibn Al-Khattab mecsetet is, ami a legnagyobb mecset Latin Amerikába.
A ‘fő’ látványosságnak az Iguazú vízesés számít amiről már készült egy bejegyzésünk.
Mostanra már kb 6 hónapja motoroztunk, és több mint 13 hónapja utaztunk Dél-Amerikában szóval nem voltunk élmények szűkében de a Foz Do Iguacu vonzáskörzetében lévő látnivalók kellemes csalódást okoztak. Az Iguazú vízesés megtekintéséről természetesen szinte indulásunk óta beszéltünk de ha már itt voltunk gondoltuk megnézzük a szintén népszerű (leginkább argentinok és brazilok körében) Hármas Határt, ahol Brazília, Paraguay és Argentína találkozik a két hatalmas folyó az Iguazú és Paraná összefolyásánál. Mi a brazíliai oldalról mentünk megnézni, mivel el akartuk kerülni a határátlépéssel járó potenciális macerát. Egy kissé esős napon vágtunk neki ennek a programnak, úgyhogy nem tudtunk panaszkodni a tömeg végett,de pont emiatt igazán jó képek sem készültek.
Nem bántuk hogy nem volt tömeg, főleg miután megtudtuk hogy milyen tömegben kell majd tolonganunk a vízesésnél amit a következő nap terveztünk meglátogatni.
Egy másik, szintén érdekesnek ígérkező program miatt egy picit messzebb kellett motoroznunk Foz do Iguacu-tól. Az Itaipu gát körülbelül 15 km-re található a központtól, a világ egyik legnagyobb vízerőműve. A gátat Brazília és Paraguay együtt építette a két ország között kijelölt ‘senki földjén’ és azóta is a közösen üzemeltetik. A project 1975-től 1984-ig tartott és a világ addigi legnagyobb építkezésének számított. Több mint 44000 ember dolgozott a gáton. Külön várost építettek a dolgozóknak és a családjaiknak, a közös étkezőben pedig több mint 1,300 000 tál ételt szolgáltak fel egy hónap alatt. A munka 24 órában zajlott és rengeteg technikai problémát kellett megoldani.
A kezdeti munkálatokat egyből le kellett állítani mert rábukkantak pár emberi maradványra amiket 8000 évesre becsültek (régebbi mint az egyiptomi piramisok).
Parkolás után a park előcsarnokában megvettük a belépőnket- apropó később megtudtuk hogy ha Paraguayból látogattuk volna meg a gátat, onnan ingyenes lett volna. Majd legközelebb. Először egy rövid tájékoztatót néztünk meg egy mozi terembe ahol néhány érdekes tényt tudtunk meg és onnan buszokkal mentünk tovább a gátat megnézni, sőt még át is vezettünk alatta.
Íme néhány a sok érdekességből amit megtudtunk a látogatás alatt:
A gáthoz felhasznált acél elég lenne 380 Eiffel torony felépítéséhez.
A gát az üzembe helyezése óta termelt annyi áramot hogy az egész világot 40 napig el tudta volna látni árammal.
A gátnak 14 túlfolyó kapuja van és mindegyik kapu akkora mint egy kosárlabda pálya.
A gáthoz tartozó víztározó akkora mint Los Angeles.
Az Itaipu gát látogatása csak egy fél napos program volt, úgyhogy délután még elmentünk a Parque das Aves-be ami egy család által alapított madár park az Iguazú Nemzeti Park szomszédságában.
A park elég nagy volt és több órába tellett bejárnunk az egészet. Több száz madár fajt lehet itt megnézni, nem kevés van ami illegális kereskedelem áldozata volt mielőtt a park állandó vendége lett és persze jó néhány faj van ami veszélyeztetettnek számít .
Még a kijárat előtt végig mentünk egy pillangó kerten ahol belefért egy kis ökörködés is.
Foz do Iguaçu belvárosába is bementünk párszor körül nézni meg egyszer vacsorázni is. Ha van étel amit a brazilok jól tudnak csinálni az a hús. Az úgy nevezett Churrascaria-k amolyan büfé szerű éttermek, annyi különbséggel hogy az asztalodhoz hozzák egyenesen a konyhából a rostélyon grillezett vagy sütött húsokat. Hátszín, borda, karaj, csirke szív,csülök….amit csak el tudsz képzelni és addig eszel amíg bírsz abból amiből csak akarsz. De mielőtt ez eltántorítaná a vegetáriánusokat, hozzá kell tenni hogy a kb 15 méteres asztal amin a saláták és a köretek voltak már önmagában is szenzációsan finom és változatos volt, a desszertekről nem is beszélve. Senki nem marad itt éhen!
Van még egy többnyire helyi állatvilágot bemutató park is a város központban, de nem nagyon élveztük a madár park után ,mert a ketrecek nagyon kicsik voltak és majmokat, párducokat és más hatalmas mozgás igényű állatokat is tartottak itt összezsúfolva. Szép helyen volt és ingyenes a belépő is, de nem volt a kedvenc helyünk,de valószínűleg sokaknak nem az mivel nem sok látogató volt itt rajtunk kívül.
Huaraz Huaraz egy egészen különös helyet kapott az emlékeink és élményeink között Dél-Amerikában. Peru felvidéke nagyon népszerű a túrázási és hegymászási lehetőségei miatt, de mi
Atacama sivatag Még jócskán a Salar de Uyuni, (a világ legnagyobb sósivataga) varázsa alatt voltunk és mostanra már majdhogynem megkedveltük a sivatagokat. Van egy nyugodt egyszerűségük és egy
Quebrada Las Gachas Kolumbiának nagyon változatos és gazdag az élővilága, a földrajzi adottságai pedig még annál is változatosabbak. Ezért is egyre többen látogatnak el ebbe
Monteverde Nos akkor itt vagyunk, 9 év tervezés,készülődés és rengeteg áldozat árán elértük az álmaink, elkezdődött az nagy kaland. A hitelkártyáink bonus pontjaiból vásárolt olcsó
Tamarindo Tamarindo egy nagyon népszerű kis város Costa Rica nyugati partján. Ha szeretnél elindulni Közép-Amerikába, de kell egy kis idő megszokni a nyelvet, szokásokat, klímát
Valparaíso Chile partvonala közepén fekszik Valparaíso, mindössze másfél órára a fővárostól Santiagotól. A 19. században volt Valparaiso nagy fellendülése amikor Latin-Amerika legfontosabb kikötővárosává emelkedett. Az ipari
Lofoten Lofoten félsziget már évszázadok óta vonzza a látogatókat. Sokak szerint az egyik legszebb és legváltozatosabb régiója egész Európának ezért az E10 Nemzeti Turista Útvonal
A Halál Út La Pazban, Bolívia egyik fővárosában (igen ott kettő van) töltöttük a Karácsonyunkat 2018-ban. Jobbára nyugis pár nap volt, de korán sem meghitt.
Lübeck Lübeck egy bájos kikötőváros észak Németországban amit a jellegzetes gótikus tégla épületei, macskaköves utcái és festői környezete tett híressé. A belváros legrégebbi területét a
Torres del Paine Chile talán leghíresebb látnivalója a Torres del Paine Nemzeti Park, a túrázás, kempingezés és hegymászás Mekkája. 1959. május 13-án alapították a 2272,98
La Fortuna Az Arenal Vulkán dominálja a tájat La Fortuna kis városa mellett. A busz út ami ide hozott minket hihetetlenül kanyargós volt és nagyon
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb