La Pazban, Bolívia egyik fővárosában (igen ott kettő van) töltöttük a Karácsonyunkat 2018-ban. Jobbára nyugis pár nap volt, de korán sem meghitt. Márti 3 napot töltött egy gyomor rontással a szobánkba, amíg Gyuri két napot töltött egy motor szerelővel aki egy ritka találat volt nekünk mivel beszélt angolul és hajlandó volt a Gyurival együtt dolgozni a motoron (december 24-én).
Miután ezek a dolgok lecsengtek és eltöltöttünk pár órát a város felfedezésével eldöntöttük hogy inkább a városhatáron kívül akarunk időt tölteni, amúgy is a szilvesztert biztos ismét valami városban fogjuk tölteni. Így történt hogy 26-án a reggeli kávénkat szürcsölgetve ez a beszélgetés zajlott le: “Mit csináljunk kedvesem hogy egy kicsit mégis különlegesebb legyen a Karácsonyunk Bolíviába?” – “Az eddigi pár nap nem volt bőven elég különleges?” – “De igen, csak én valami pozitívra gondoltam és van is egy ötletem…”
La Paz-tól nem messze található a híres/hírhedt “Halal Út” amit az 1930-as években kényszer munkával építettek a Chaco-i háború alatt több ezer paraguayi hadifogollyal . Fizetett munkaerőt nélkülözniük kellett, de az útvonal kiépítése rendkívül fontos volt a régió kereskedelemének fellendítése érdekében.
Az út mindössze 69 km-es, összeköti a fővárost Coroico-val ami már az Amazonas szélén fekszik. 4650 méteres tengerszint feletti magasságról indulva pár óra alatt elérkezünk az 1515 méteren fekvő dzsungel közeli kisvárosba. Szóval vastag kabátba indultunk és lenge pólóba érkeztünk.
A legtöbben biciklit bérelnek a városban található utazási ügynökségek egyikéből ahol egész napos program keretében, szervezett formában árulják az élményt. A csomagba bele tartozik az út kezdőpontjához történő szállítás, bicikli, sisak, idegen vezető és az út végén még egy ebéd is. Mielőtt valakiben megfogalmazódna a kérdés, természetesen a több mint 3000 méteres szintkülönbséget nem kell visszafele is megtenni, szóval magától értetődően a visszaút is benne van az árban.
Mi természetesen a motorunkkal akartunk menni, már csak azért is hogy kipróbálhassuk a szerviz után és csomagok nélkül. Mégis csak egy cross motorral utaztunk aminek itt határozott előnyeit élveztük.
Nem voltak sokan az induló pontnál, de nem is bántuk mert könnyebb volt haladni a bicajosok kerülgetése nélkül. Az út mentén a kilátás gyönyörű volt bármerre fordultunk és a távoli hegyoldalak mentén már néhány helyen látni lehetett a kacskaringós szűk utat amin végig terveztünk menni. Meglepődtünk amikor megtudtuk hogy évente több mint 25,000 ember megy végig a Halál Úton, kocsival, motorral vagy biciklivel ( 99,9%- uk La Pazból Coroicoba), persze ez már mind csak turizmus, annak idején amikor az út használatban volt ennek a többszöröse volt a forgalom és persze mindkét irányba. Ez idő tájt 200-300 halt meg évente, innen a név, Halál Út. Az út maga nagyon keskeny, 1 sávos, burkolat nélküli és kanyargós, ráadásul az év nagy részében esős és ködös az idő ami fokozottan rontja az útviszonyokat.
A klíma változása már magában egy élmény volt nekünk, de ami szintén jó volt, hogy találkoztunk és beszélgettünk sok biciklistával és néhány motorossal is út közben. Mindig szívesen hallgatjuk meg hogy ki honnan keveredett ide, csak az volt a baj hogy valamelyik ilyen beszélgetés után elfelejtettük a kamera állványunkat eltenni és csak sokkal odébb döbbentünk rá.
A napunk nagyon jól telt összességében, de a legnagyobb meglepetés az egyik kapunál ért minket, ahol regisztrálni kellett és amikor látták hogy Magyarok vagyunk, nagy izgatottsággal közölte a két bolíviai pasi hogy a közeli faluban lakik egy magyar hölgy, Tünde, aki egy Hostelt vezet már évek óta! Látogassuk meg, mondták nekünk, nagy örömmel, mert édes kevés magyar keveredik el erre felé. Nem volt kérdés, ilyen kitérőt bármikor bevállalunk! Nem minden nap találkozol magyarokkal a Bolíviai Amazonasban!
Egy kis zötyögés és sok sok kérdezgetés után megtaláltuk Tünde házát ahová éppen akkor érkezett az egyik biciklis csoport a Halál Útról az ebédjükért és egy kicsit lazítani a medence körül. Nekünk sikerült egy kicsit elbeszélgetni Tündével és fiával, de minket is húzott vissza az idő, mert sötétedés előtt vissza akartunk érni La Paz-ba.
Az új út amit már ‘kicsit’ modernebb sztenderdek szerint építettek sokkal biztonságosabb és gyorsabb volt visszafelé, de a kilátás hasonlóan szép volt.
Medellin Medellin egy hatalmas város ami az Andok hegység lábánál fekszik az Aburra völgyben. Az ország modern kori történelmét és a a nemzetközi szinten is közismert
Nazca Miután elhagytuk Piscot, tovább haladtunk dél felé a partvonal mentén. A sivatag továbbra is végtelennek tűnt, de a kilátás párszor megállásra késztetett minket. Az idő
Carretera Austral A Carretera Austral (déli országút) az egyik leghíresebb út a dél-amerikai kontinensen (a pánamerikai autópálya mellett). Ez az út több int 1200 km-en
Foz do Iguaçu Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis
Storfors Svédországban jártunkkor a Covid-19 miatt elég limitáltak voltak a lehetőségeink, mivel innét Norvégiába akartunk tovább menni tehát a norvég kormány óvintézkedéseit figyelembe kellett vennünk és
Bergen A Skandináv nyarat a helyiek humorosan úgy emlegetik hogy “ja igen, idén egy szerda délután volt a nyár”. Párszor már mi is belefutottunk extrémebb
Bolívia Bolívia nem túl gyakran kerül a Dél-Amerikába utazók bakancslistájára (kivéve talán Salar de Uyuni), és ez nem feltétlenül meglepő mivel a legszegényebb ország a
Anton Völgy Anton Völgy volt az utolsó előtti megállónk Panamába, csak pár napunk maradt a környék felderítésére mert már szállást foglaltunk Panamavárosban ahonnan Június 13-án
Otavalo Az első megállónk a kolumbiai határ után Ecuadorban, Otavalo volt. A Kolumbiában töltött két hónapunk után határozottan éreztük a különbséget az emberekben, öltözetben, ételekben
Rio Tranquillo Dél-Amerikában az egyik legjobban várt élménye Patagonia felderítése volt. Ez sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már egy nagyon
Kolumbia Mit is érdemes tudni Kolumbiáról? Egy sokszínű ország ahol megigéző Karib tengerpartok, áthatolhatatlan esőerdők, sziklás hegyvidékek és sivatagok váltogatják egymást. A kávé és csokoládé
Zent Amikor már keresztbe kasul beutaztuk Costa Ricát (jobbára a meglepő és mulatságos tömeg közlekedési rendszerük miatt) már nagyjából Panama felé vettük az irányt amikor