A Hardangerfjord környéken van néhány olyan nevezetes hely amiért több tízezer ember jön Norvégiába minden évbe. A híres Trolltunga szikla az egyik legismertebb kilátó pontja Európának, de ami kevésbé köztudott, hogy azért jönnek ide “olyan kevesen” mert egyrészt egy fizikailag nagyon megerőltető túra vezet el a sziklához, 10-12 óra oda-vissza; másrészt nem egy olcsó túra. Norvégiában a nemzeti parkokat és szinte minden természetben található helyet ingyen lehet meglátogatni, de ahol busásan fizetni kell, az a parkolás. Attól függően hogy milyen közel akarsz parkolni a túra ösvény kezdetéhez akár €50-80-t is kérhetnek. Jól meg kell nézni előre az árakat. De ami minket a legjobban befolyásolt abban hogy kihagyjuk a Trolltungát az az hogy amikor oda érsz az ösvény végére még sorba kell állnod a szikla mellett hogy te is kísétálhass a sziklára, csinálj egy két képen aztán húzhatsz is onnan mert száz ember téged néz hogy siess onnan, mert ők is ugyanarra várnak. Nincs idő leülni, élvezni a  helyet, a sikert hogy odaértél, és a jól megérdemelt szendvicset. Na ez  itt ezúttal nem hiányzott nekünk. Dél-Amerikában voltunk pár ilyen nevezetes helyen és teljesen el tudja torzítani az ember élményét. Az Iguazú vízesés volt például egy ilyen tapasztalat, ahol több száz ember tolong egy kis stégen, de mindenki olyan képet akar amin úgy tűnik egyedül van a földi paradicsomban. Apropó, láttátok az Iguazus képeinket, ha oda indultok erre számítsatok, garantált tömeg, igaz az élmény így is úgy is megéri.