Foz do Iguaçu a hetedik legnagyobb város Paraná államban, Brazília dél-nyugati csücskén. Maga a város nem túl szép vagy érdekes de mégis minden évben több millió látogatót vonz. Hogy miért? A válasz egyszerű, a közelben található az Iguazú Nemzeti Park, az Itaipu Gát és a Hármas Határ, de sokan látogatják a Madár Parkot és a Omar Ibn Al-Khattab mecsetet is, ami a legnagyobb mecset Latin Amerikába.
A ‘fő’ látványosságnak az Iguazú vízesés számít amiről már készült egy bejegyzésünk.
Mostanra már kb 6 hónapja motoroztunk, és több mint 13 hónapja utaztunk Dél-Amerikában szóval nem voltunk élmények szűkében de a Foz Do Iguacu vonzáskörzetében lévő látnivalók kellemes csalódást okoztak. Az Iguazú vízesés megtekintéséről természetesen szinte indulásunk óta beszéltünk de ha már itt voltunk gondoltuk megnézzük a szintén népszerű (leginkább argentinok és brazilok körében) Hármas Határt, ahol Brazília, Paraguay és Argentína találkozik a két hatalmas folyó az Iguazú és Paraná összefolyásánál. Mi a brazíliai oldalról mentünk megnézni, mivel el akartuk kerülni a határátlépéssel járó potenciális macerát. Egy kissé esős napon vágtunk neki ennek a programnak, úgyhogy nem tudtunk panaszkodni a tömeg végett,de pont emiatt igazán jó képek sem készültek.
Nem bántuk hogy nem volt tömeg, főleg miután megtudtuk hogy milyen tömegben kell majd tolonganunk a vízesésnél amit a következő nap terveztünk meglátogatni.
Egy másik, szintén érdekesnek ígérkező program miatt egy picit messzebb kellett motoroznunk Foz do Iguacu-tól. Az Itaipu gát körülbelül 15 km-re található a központtól, a világ egyik legnagyobb vízerőműve. A gátat Brazília és Paraguay együtt építette a két ország között kijelölt ‘senki földjén’ és azóta is a közösen üzemeltetik. A project 1975-től 1984-ig tartott és a világ addigi legnagyobb építkezésének számított. Több mint 44000 ember dolgozott a gáton. Külön várost építettek a dolgozóknak és a családjaiknak, a közös étkezőben pedig több mint 1,300 000 tál ételt szolgáltak fel egy hónap alatt. A munka 24 órában zajlott és rengeteg technikai problémát kellett megoldani.
A kezdeti munkálatokat egyből le kellett állítani mert rábukkantak pár emberi maradványra amiket 8000 évesre becsültek (régebbi mint az egyiptomi piramisok).
Parkolás után a park előcsarnokában megvettük a belépőnket- apropó később megtudtuk hogy ha Paraguayból látogattuk volna meg a gátat, onnan ingyenes lett volna. Majd legközelebb. Először egy rövid tájékoztatót néztünk meg egy mozi terembe ahol néhány érdekes tényt tudtunk meg és onnan buszokkal mentünk tovább a gátat megnézni, sőt még át is vezettünk alatta.
Íme néhány a sok érdekességből amit megtudtunk a látogatás alatt:
A gáthoz felhasznált acél elég lenne 380 Eiffel torony felépítéséhez.
A gát az üzembe helyezése óta termelt annyi áramot hogy az egész világot 40 napig el tudta volna látni árammal.
A gátnak 14 túlfolyó kapuja van és mindegyik kapu akkora mint egy kosárlabda pálya.
A gáthoz tartozó víztározó akkora mint Los Angeles.
Az Itaipu gát látogatása csak egy fél napos program volt, úgyhogy délután még elmentünk a Parque das Aves-be ami egy család által alapított madár park az Iguazú Nemzeti Park szomszédságában.
A park elég nagy volt és több órába tellett bejárnunk az egészet. Több száz madár fajt lehet itt megnézni, nem kevés van ami illegális kereskedelem áldozata volt mielőtt a park állandó vendége lett és persze jó néhány faj van ami veszélyeztetettnek számít .
Még a kijárat előtt végig mentünk egy pillangó kerten ahol belefért egy kis ökörködés is.
Foz do Iguaçu belvárosába is bementünk párszor körül nézni meg egyszer vacsorázni is. Ha van étel amit a brazilok jól tudnak csinálni az a hús. Az úgy nevezett Churrascaria-k amolyan büfé szerű éttermek, annyi különbséggel hogy az asztalodhoz hozzák egyenesen a konyhából a rostélyon grillezett vagy sütött húsokat. Hátszín, borda, karaj, csirke szív,csülök….amit csak el tudsz képzelni és addig eszel amíg bírsz abból amiből csak akarsz. De mielőtt ez eltántorítaná a vegetáriánusokat, hozzá kell tenni hogy a kb 15 méteres asztal amin a saláták és a köretek voltak már önmagában is szenzációsan finom és változatos volt, a desszertekről nem is beszélve. Senki nem marad itt éhen!
Van még egy többnyire helyi állatvilágot bemutató park is a város központban, de nem nagyon élveztük a madár park után ,mert a ketrecek nagyon kicsik voltak és majmokat, párducokat és más hatalmas mozgás igényű állatokat is tartottak itt összezsúfolva. Szép helyen volt és ingyenes a belépő is, de nem volt a kedvenc helyünk,de valószínűleg sokaknak nem az mivel nem sok látogató volt itt rajtunk kívül.
Cahuita Az utolsó megállónk Costa Ricában mielőtt átsétáltunk Panamába Cahuita kis városa volt. Ez a hely a legjobban a tengerpartjairól és a Nemzeti Parkjáról híres.
Punta del Este Punta del Este Uruguay apró országának a nyaraló paradicsomává építette ki magát az elmúlt években. Nagyon sokan befektettek a város turizmusába és
Paraguay Paraguay volt az utolsó megállónk Dél-Amerikában. Ezt az országot nagyon kevesen látogatják, röviden azért mert még nincs kiépítve egy megfelelően csábító infrastruktúra ami oda
copacabana Ez a nap is eljött,megérkeztünk az első határ átkelőhöz a motorunkkal. Nem voltunk biztosak hogy mire is számítsunk, de tudtuk hogy az összes szükséges
Medellin Medellin egy hatalmas város ami az Andok hegység lábánál fekszik az Aburra völgyben. Az ország modern kori történelmét és a a nemzetközi szinten is közismert
Risør Norvégiában túlnyomó többségben bordóra festik a fa házakat (legalábbis arra amerre mi eddig kocsikáztunk), ezért egyből szembetűnő volt amikor megérkeztünk Risørbe ahol az eddigiekkel
Ybycui Nemzeti Park Paraguay nem a turizmusáról híres, vagy a Nemzeti Parkjairól, de az itt töltött időnket nagyon is élveztük többek között ezért is. Paraguay
Brazília A Magyarországnál 92 szer nagyobb, 21. századra gazdasági nagyhatalommá vált ex portugál gyarmat Brazília mindenki számára ismerős név. A világhírű karneváljai, tenger partjai, ikonikus
Flam és Burgund A Sognefjord Norvégia leghosszabb és egyben legmélyebb fjordja. 204 km-re nyúlik be a tengertől és a legmélyebb pontján 1300 méteres. A fjord
Mikulov Több hónapos ‘építkezés’ és készülődés után végre nekivágunk Európai utunknak, a kőszegi kormányablak jóvoltából, Sami-nek keresztelt furgonunkkal. Mikulov, az első említésre méltó megállónk, Csehországban. A
copacabana Ez a nap is eljött,megérkeztünk az első határ átkelőhöz a motorunkkal. Nem voltunk biztosak hogy mire is számítsunk, de tudtuk hogy az összes szükséges
Valparaíso Chile partvonala közepén fekszik Valparaíso, mindössze másfél órára a fővárostól Santiagotól. A 19. században volt Valparaiso nagy fellendülése amikor Latin-Amerika legfontosabb kikötővárosává emelkedett. Az ipari